Meghűlt bennem a vér. Betörők!
Csinálnom kell valamit! Lemenni a földszintre. Kiabálni. Rendőrséget hívni. Bármit, de mozdulnom kell végre! Valahogy meg kell védenem magunkat!
Pár másodpercig ültem így kábultan-éberen az ágyban. Aztán kezdett gyanús lenni a dolog.
Túl hangos ez a betörő. És kaparászik is. Fém hangokat ad ki. Mintha pont a fejem felett lenne. A kéményen át akar bejutni? És miért cikázik az ereszcsatornán oda-vissza, oda-vissza… Eltelt egy kis idő, míg azonosítottam kis házi betolakodónkat.
Másnap már fényképezőgéppel a kezemben aludtam. El ne mulasszam lekapni nektek az átokfajzatot álomrablót. De nem jött többet. Megérezte, hogy az Alvós nem alszik, lesben áll…
És még szolid vagyok, hogy csak fényképezni akarok. Mert a nyest szép állat meg minden, de így utána olvasva inkább jobban szeretném, ha nem nálunk lakna.
2 hónapos korában már vadászni tanul. Éjjel zsákmányolja eledelét; tojást, gyümölcsöt, rágcsálókat, békékat, madarakat… Utóbbiakat lefejezve tárolja lakhelyén, mert rohadt húst csak akkor eszik, ha muszáj. Amíg van friss, addig hozzájuk sem nyúl.
Függőlegesen is tud mászni és a legapróbb rés elég neki, hogy családostul beköltözzön egy padlásra. A 70-es évektől soha nem látott mértékben elszaporodott, sőt urbanizálódott őshonos ragadozó.
Emberre ugyan veszélytelen, én mégis azt remélem, hogy nem nálunk tanyázik és hogy csak szórakozni, udvarolni jár ide, így augusztus tájt. A nyest befogó –nyest szabadító blogon azt találtam a nyomokról, jelekről, hogy:
„A nyestek ürülék jellegzetesen görbült, nagyjából ceruzavastagságú, kb. 8 cm hosszúságú. A felhalmozott ürülék-kupacok mennyisége arányban van a terület látogatottságával, használtságával. A nyest, mint számos más vadállat, több búvóhelyet, váltva használ. A legtöbb ürülék az un. központi területén halmozódik fel, ahol a leggyakrabban pihen, rendszeresen táplálkozik, esetleg kölyköt nevel. Mozgáskörzetének, territóriumának határait viszonylag rendszeres távolságokban, többnyire kimagasló (pl. farönk, kő, lépcső), vagy feltűnő, a környezetétől elütő felületre helyezi (pl. járda, földön fekvő papírok), és vizeletével is jelöli.
Ha tehát egy-két darab hullatékot találunk a lábtörlőn, a kertben vagy tetőtérben, akkor még semmi aggodalomra nincs ok, de érdemes azonnal eltakarítani, kellemetlen szagokkal felüljelölni, ha szeretnénk kedvét szegni a későbbi látogatásoktól. Az viszont már rossz jel, ha a nyest vizelet lecsorog a plafonról, az álmennyezetről, ha több, frissen is jelzett ürülék-kupac szaga tölti be otthonunkat.
A nyestek talplenyomata jellegzetes, a macskákkal, kutyákkal és rókákkal ellentétben lábnyomaikon öt ujj lenyomata látható. A gyakran használt útvonalaikon karomnyomok, kopások figyelhetők meg.
A nyest nagyon változatos és esetenként -legalábbis az emberi fül és képzelet számára,- ijesztő hangokat tud adni. A magányosan kóborló állat akrobata, "ön-szórakozató" testgyakorlata során cincogó, nyafogó hangokat hallat, de minden képzeletet felülmúlhat a csoportosan kergetőző egyedek keltette hang-kavalkád.
Ilyet tapasztalhatunk a júliusi-augusztusi nász idején a rivalizáló hímek és a párok kergetőzése során, a kísérteties nyávogásszerű, nyújtottabb hangok a macskákhoz hasonlítható. A májustól együtt kóborló család, azaz a kölykeivel portyázó nőstény cincog, morog, nyávog, kaffog és mindent elmozdít a helyéről, ugrálnak, karmolnak, vetődnek. Hol a játékos, hol az agresszív viselkedést kísérő hangok ezek. “