forrás www.mozinezo.hu
Ez az éjjeli filmajánló tulajdonképpen most egy mese Scorsese-től. Egy hosszú és kedves történet a 30-as évek Párizsából egy árva kisfiúról, és a némafilmről, kitartásról, sorsról. Persze nem ennyire drasztikusan.
Ha tudod, ma éjjel nézd meg. És nem feltétlen azért mert annyira jó, hanem mert annyira esti…
A látvány, a hangulatok, a színek, a képek, amik lenyűgözőek. Óratorony, vonatsínek, pályaudvar, fém szerkezetek, fogaskerekek, kulcsok, robotok. Valahogy érzi az ember a pályaudvar füstjét, a fémek, olajozások illatát. Sötét, homályos bentek - havas kintek.
Így utólag visszagondolva, bennem az maradt meg a filmből, (ami különben nyilván nem igaz) hogy minden kék. Mintha a dolgok egy derengő türkiszes esti szürkületben történnének, valahol összekavarodva az időben.