forrás www.americaslibary.gov
Szóljon ez mindazon potenciális zsenikhez, aki nehezen vagy keveset alszanak éjszakánként…
Thomas Alva Edison, a legendás éjjeli bagoly, a világ legtermékenyebb feltalálója. Éjjelente csupán 2-3 órát aludt! Maradék idejét a kísérletezésre, örök újrapróbálásokra fordította.
Amikor a Bell által használt telefon tökéletesítésén dolgozott (1877-ben), csak az éjszaka beálltával állt neki a munkának. Éjfélkor ’ebédszünetet’ tartott, majd folytatta reggelig.
A sztorihoz tartozik, hogy Edison elég süket volt, így ezen feladat tesztelése (mármint a Bell féle készülék torz és gyenge hangjait erősebbé, tisztábbá, hangosabbá tenni) némi nehézségekbe ütközött. Edison ezért nem a fülét, hanem a fogát használta… A telefonvonalhoz kapcsolt mágnes ugyanis rezgett a fogai között, a rezgés áthaladt álkapocscsontjain, be fülének belső, egészséges részébe. Ilyenformán, állhatatosan, zúgó fejjel végzett el több száz éjszaki kísérletet.
Éjjeli bagolyságának voltak persze nappali hozadékai is. Alfred O. Tate, Edison egyik kollégája így emlékszik vissza: „Bárhol, bármikor és bármin tudott aludni. Egyszer láttam, amint a dolgozóasztalán alszik, s keze volt a párnája. Volt, hogy egy széken aludt, s a lábát az íróasztalon pihentette; máskor egy priccsen, teljesen felöltözve. ..Olyanról is tudok, amikor állva elaludt.” /forrás: Anna Sproule- Thomas A. Edison, Tálentum, 1993, 45.o/
Edison fantasztikus figura volt. Egyik öcsém 6 éves korában olyan szintű Edison fan volt, hogy csak a homemade ’I love Edison’ pólókban volt hajlandó járni. De megértem őt, tényleg. Edison igazi példakép, soha nem adta fel, mindig tovább és tovább és tovább csinálta.
A feltaláló gyerekkorában (állítólag) elég magányos volt. Sokat olvasott, testvérei jóval idősebbek voltak nála, ráadásul nem is hallott túl jól. De gyerekként (is) mindenbe beleütötte az orrát, mindenkit kérdésekkel árasztott el, mindent felfedezett maga körül.
8 évesen került iskolába, ahol a bezárt falak és nádpálcák között –nem meglepő módon- osztályutolsó(!) volt. Három hónapot húzott le így, majd egy veszekedést követően nem volt hajlandó visszatérni többé az iskolába. Otthon édesanyja, Nancy Edison tanítgatta, pontosabban bátorította a kíváncsiság és kísérletezés útján, konok, indulatos kisfiát. Edison 12 éves korától fogva dolgozott (közben kísérletezett persze).
Sikerét talán a távíró tökéletesítésével alapozta meg. Első nagy fizetését egy távíróberendezéseket gyártó üzemébe fektette, aholis szerelmes lett az egyik munkáslányba, a csendes, félénk, akkor 16 éves Mary Stilwellbe.
1871-ben karácsony napján összeházasodtak és a legenda szerint a házasságkötés után Edison egyenesen visszament a gyárba és ott is maradt éjfélig. (Szép kilátások egy friss feleségnek…) Három gyerekük született, de Edison a sok munkától és feltalálástól (fonográf 1878, izzólámpa 1879, világ első villanytelepe New York, 1882) nemigen tudott a gyerekeivel lenni.
Mary 13 közösen eltöltött év után meghalt, és két évvel rá Edison feleségül vette Mina Millert, akitől további három gyermeke született.
Edisont lassan kezdte elhagyni a szerencséje, 1890-ben például saját bányát nyitott New Jersy-ben, de vállalkozása csődbe jutott és két millió dollárt vesztett. „Nos, a pénz elveszett, de legalább jót szórakoztunk.” mondta flegmán Edison…
1931-ben halt meg. A szép búcsúztató terv az volt, hogy kegyeletadásból , az ország gyásza jeléül mindenütt kapcsolják le a villanyt. (Lévén, hogy Edisonnak köszönhették mindezt.) De ezt már akkor sem lehetett megtenni a gépek, gyárak… miatt, hát csak egy ajánlat maradt, hogy aki gyászát szeretné kifejezni, az a nem létfontosságú villanyokat kapcsolja le otthonában.
Így történet, hogy 1931 október 21.-én szinte teljes sötétség borult az országra.
