Nincs rosszabb, mint órákon át hánykolódni az ágyban, feszülten várva, hogy végre elaludj.
Hát ne aludj!
Kászálódj ki a párnák közül!
Élvezd az álmatlanságod!
Hogyan?
Itt találsz hozzá ötleteket!
Miért is ne?
Hiszen végre békében van időd! Hiszen egyedül jó!
Hiszen este jó!
forrás www.freedigitalphotos.net
Minden hónap elsején, 22:00 órakor az agykontrollosok közösen, otthonaikból programoznak országunk és bolygónk jobb jövőéért. Ez egy egyszerű vezetett relaxáció. Ha van kedved, tarts ma velünk!
Itt hallgathatod: http://media.agykontroll.hu.s3.amazonaws.com/meditacio.mp3
Pecsételni jó, megnyugtató, monoton, altató… Egyszóval éjjelre való.
Ez a gyűjtemény egy csomó házi készítésű pecsételős technikát mutat be. Lehet inspirálódni. Alkotni. És pecsételgetni.
Csomagolópapírra, képeslapra, függönyre, ruhára, sütire, tükörre, falra…
Ha türelmesek vagyunk egészen körbepecsételhetjük magunkat egy éjjel alatt.
Tudom, hogy a chips egészségtelen, drága, hizlal, és különben is; alig van a zacskóban… Na de mit csináljak, ha én úgy szeretem?
Éjszakai filmezéshez főleg! A chips nekem esti luxus.
Azt hiszem gyerekkorból jön ez a mérhetetlen rajongás. Az iskola mellett volt egy kisbolt, alias ’faház’. (Micsoda lehúzás ment ott! Pont a gyerekeket becsapni azzal a sok baromsággal…)
Lényeg a lényeg: a ’faházban’ lehetett chipset kapni! Annak, akinek volt zsebpénze. Hát nekünk nem volt. Se zsebpénzünk. Se chipsünk.
Énekkaron viszont egy olyan lány mellett ültem szerdánként, aki szünetben vett magának chipset. Rendes volt; a maradékból mindig megkínált.
Olyankor aztán kimarkoltam egy jó adagot, és a felét kéjesen elmajszoltam –éneklés közben… Másik felét titkon a kötény(!)zsebembe süllyesztettem. Hogy vihessek haza a tesóimnak is. Megkóstolni, ugye, ki ne maradjanak már a jóból. (Hát igen, ilyen nagylelkű voltam valaha…)
Valahogy így szerettem meg örökre a chipset. A sósat, mert akkor még csak az volt. És a chipsen keresztül az éneklést:)
Felnőtt fejjel végre rájöttem, hogy lénygében ez a dolog annyira egyszerű és annyira elérhető.
Házi chips
Egy esti dózishoz csak két krumpli kell, olaj és só. Megpucolom a krumplit, lereszelem nagylyukú reszelőn. Közben már forrósodhat is az olaj. Kicsit kicsavarva a krumplit forró olajba dobom és 4 perc alatt saját chipsem van! Csodálatos!
Nem mondom, nem veszélytelen a művelet, mert fröcsög amikor megforgatom és büdös is lesz az egész lakás, de nekem megéri…
Hozzá – mert a chipstől szomjas lesz az ember- rózsás szedres szörpöt ittam múltkor.
Nem is lehetne nagyobb az ellentmondás. Durva, ropogós, egészségtelen chips és gyönyörű, kecses rózsa limonádé... De hát akad ilyen kontraszt az életben.
Rózsa-szeder-limonádé
Egy citromos limonádé aljába turmixoltam egy marék frissen szedett savanykás fekete szedret, és rózsaszirmos cukorral édesítettem.
A rózsás cukor különben a levenduláshoz hasonlóan készült.
Szóval ajánlom; éjszakai házi chips rózsa-szeder-limonádéval és filmmel.
A kombináció jó estét garantál.
„Mert micsoda a film? Mese és tapasztalás…”
A Mese
„Háromszéken máig úgy tudják, ha Tibetországból Csoma Sándor hazatér, ő lett volna egész Székelyföldön a király. Sokáig várták, vannak akik most is várják. Bizonyos, hogy mire megjárta volna a három világot ő lett a legokosabb ember aki valaha élt. Itt királyok lesték a szavát, innen és túl, sárkányok, lidércek, istenek, tündérek csodálták tudományát. Mindent tudott az égi és földi világról Ismerte a poklok legsötétebb zugát. Sokáig várták, vannak akik most is várják.” /csomafilm.hu/
Szemző Tibor kitalálta, Törőcsik Mari elmesélte, Roskó Gábor árnyfigurái játszottak, Sári László hozzátett.
És a Valóság
„…Több napig feküdt lázasan, míg végül 1842 április 11-én hajnalban a trópusi dzsungelben elkapott malária örökre véget vetett hosszú vándorlásának. Síremléke a dardzsilingi temetőben áll, a Himalája hegyeinek oldalában. Kitűzött célját nem sikerült elérnie, nem tudhatta meg, hogy az ujgurok, akikhez annyira hőn áhított eljutni, valójában egy török nyelvű nép, amelynek semmilyen szerepe nem volt a magyarság történetében. Kőrösi Csoma Sándor a magyar őshaza felfedezőjeként nem írhatta be magát a tudomány történetébe; úgy szerepel ott, mint egy ismeretlen kultúra feltárója, és egy új tudományág, a tibetisztika megalapítója. Így szerzett végül elismerést magának, s egy kicsit talán ezen keresztül az egész magyarságnak is.” /csoma.mta.hu/
Szemző Tibor: Az élet vendége. Nézzétek meg!
Van egy hold, amit éjjelente bámul az emberiség ősidőktől fogva. Van fényes oldala, ami megigéz. És van egy sötét, láthatatlan fél, ami babonáz.
A Cambridge városához kötődő Pink Floyd egyik kiemelkedő albuma a ’Dark side of the Moon’ engem már 16 éve babonáz. Megvan az összes megjelent kis- és nagylemezük, de ezek közül is az egyik nagy kedvencem. Zenei hangzásban pop-os,tuctuc fülnek és megasztárhoz szokottaknak hallgathatóbb, mint a korábbi pszichedelikus szerzemények pl: Careful with the axe Eugene. (A szerző itt megjegyzi, hogy a zeneileg magára valamit is adó dobhártya tulajdonosok életükben legalább egyszer átélik a ’Live at Pompei’ koncertfilmet.)
A Pink Floyd ezzel az albummal szakított a korábbi LSD és egyéb szerek hatása alatt álló világával. Ez nem is csoda, hisz Syd Barrett alapító gitáros az album előtt kivált a csapatból. Barrett 1968-ban már csak úgy gitározott a koncerteken, hogy bélyeggel a nyelve alatt állt a színpadon és fejben élvezte azt a gitárszólót, amit közben el kellett volna játszania. A Syd Barrett emlékére írt ’Shine on you crazy diamond’ álmatlan éjszakán megérdemel 10 percet az életedből.
A ’Dark side of the Moon’ bakeliten a legjobb. Szépen visz a zene a sűrűjébe. Megállás nélkül, finom karcossággal a korongon.
Digitalizált lényeknek egy kattintás is elég lesz most 43 perc holdbéli ringáshoz:
Régen, a gyerekkori nomád táborokból hazatérve először mindannyiunkat zuhanyozni küldtek. Mire lecsutakoltuk magunkról a többheti mocskot, addigra a nap is leáldozott.
És mi, gyerekek a tábor emlékeivel telten sóvárogva vártuk az esti teraszon, hogy elkészüljön a hazaváró főtt kukorica.
Ezt kivétel nélkül mindig nagyapám főzte (és termesztette). A főtt kukorica íze és illata ezért végérvényesen a nyári estékkel, nagypapámmal és a közös békés beszélgetésekkel fonódott össze.
Egészen szokatlan volt felnőttként, tábor és testvérek nélkül kukoricázni múlt éjjel. Szokatlan, de jó.
Szerencsés Flótás azt mondja:
-nem kell megmosni sem, csak megpucolni a kukoricát külső héjától és hajától.
-egy széles lábosba a kukorica belső héját kell letenni, majd bele a kukoricákat és felönteni vízzel.
-forrás utántól 20-25 percig főzni.
A mienk legalábbis így készült. És nagyon jó volt. Már 5000 éve is.
Az amerikai őslakosok körében. A majáknak több kukorica istenük is volt.
Legrettegettebb Chaak, az eső és a termékenység istene, az aki „magasra növeszti a kukoricát”. Némi áldozat árán, persze.
’Maja kékre’ (az eső színére) festett fiatal férfiakat és nőket áldoztak Chaak kukoricaistennek. Hajnalban bedobták őket egy kútba -az istenekhez vezető út kapujába- délután pedig kihúzták azokat, akik életben maradtak. Ők hozták meg az esőisten üzenetét a várható időjárásról.
Az emberáldozat és az emberi vér után különben a kukorica volt a legértékesebb ajándék a maják szövevényes hitvilágában.
A kukorica aranysárgája pedig a jólét színe és jelképe lett.
Én szeretek mosni. És teregetni is. Rázni az illatos ruhákat, teríteni, hajtogatni őket egymás mellé a szárítóra, színsorrendben. Szerintem ez jó dolog.
Ha nem kell kapkodni. De napközben mindig kell. Éjszaka viszont. Van idő.
Meg a karácsonyi nagymosásokat szeretem. Mikor mindennek jó szaga van. A függönynek. A kanapéhuzatnak. Az ágytakaróknak. A díszpárnáknak. Ez persze csak sok mosással valósítható meg. Évente egyszer. Vagy mégsem csak egyszer?
Ma éjjel? Egy nagymosás sorozat? Mert még a mosógép monoton megnyugtató zaját is szeretem hallgatni a csukott ajtókon át. Úgyhogy éjjel kimostam minden függönyt.
Nálunk gyönyörű fehér függönyök vannak. Nedvesen felcsiptetni őket a nyitott ablakok elé, bele a nyári éjszakába. Na, az jó. Rajta! Moss te is!
És miközben hallgatod a dörmögő mosógépet, nézegesd
Porkoláb Zsófia fotográfus ’Teregetési gyakorlatait’.
Vagy olvasgasd ezt -az ő írása /Mosás és teregetés hagyományai/ alapján készült- szemelvényt.
Rögtön azzal kell kezdenünk, hogy a régi magyar népi babonák szerint éjjel, napnyugta után nem lehet kiönteni a mosogatóvizet, vagy odakint hagyni a száradó ruhákat! Különösen nem a csecsemőkéit. A házban elholt lelek ugyanis sötétben a ház körül tanyázhatnak és ha kint hagyjuk a ruhát, akkor „eltapossák a gyermek álmát”. Remélem e hiedelem a függönyök és a kanapéhuzatok álmát nem érinti (mert az enyémek kint vannak.)
Amikor a mosás még kemény nagy munka volt, szigorú szabályok kötötték, hogy mikor nem lehet mosni. Halottak napján például. Mert aki ekkor mosott, annak a családnak halottai vizes ruhában kényszerültek járkálni a másvilágon.
Tilos volt mosni Nagypénteken is. Aki Nagypénteken mosott inget viselt, abba belecsapott a villám.
Karácsonytól Vízkeresztig szintén nem volt ajánlatos mosni, mert az ekkor padláson száradó ruhák a háziállatok halálát okozták.
Volt egy mondás is, miszerint „A Boldog Asszony haragszik, ha szombat este mosnak”. De ma nem szombat van. Nincs akadály…
Ja, és ha már belelendültél, vasalni is jó :)
forrás www.origo.hu
Az örök sötétség birodalmában, a tenger fenekén él Új-Zéland partjainál ez a meseszerű áttetsző halacska.
Négy szeme van és nagyon trükkös.
Fantasztikus technikát fejlesztett ki a vaksötétben látásra. ’Felső’ két szemével a halotthalványan beszűrődő felszíni napsugarakat (1000 méter távolságból!), ’alsó’ két szemével pedig más tengeri állatok által kibocsátott fényt hasznosítja.
Ezzel a kétirányú világossággal, a látottakat - mélytengeri halak között egyedülálló módon - éles képpé fókuszálja magának. Hisz ilyen sötétben a legenyhébb fény érzékelése is életfontosságú, akár a táplálék, akár a rá leselkedő ragadózók észlelése szempontjából. (forrás: origo.hu/tudomány)
Micsoda módszer! Mi; éjjel nem alvók, meg csak botorkálunk a monitorunk fénye mellett, hogy eljussunk egy bögre teáig…
Már tapogatózom is ki a konyhába. (Ó, bárcsak négy tükröcskés fénygyűjtő szemem lenne…)
Csak mert tegnap kivételesen el tudtam volna aludni…
Direkt ezért ugatott egy kutya a szomszédban... Hogy még véletlenül se...
De nem ám ilyen szolid kiskutyahang, ami kedvesen belecseng az éjszakába a távolból. Ó, nem! Ez egy vérmes, hangos, dühítő, ritmus nélküli, vad ugatás volt, hajnali négyig.
A világ leghangosabb kutyája állítólag 108 decibel hangerővel ugat (90 decibel felett halláskárosító egy hang!). Na de ez az én álomölőm garantáltan lekörözte a rekordert! Minimum 120-al zengett egész éjjel!
Különben nem panaszkodhatom, hiszen itt csak állatok vannak. Egy forgalmassabb budapesti helyszínen azonban még az éjjeli közlekedés zaja is megütheti a 65 decibeles határértéket, a megengedett 45 decibel helyett.
És persze senkit nem akarok riogatni, de a zaj egyik ártalmas hatása –részint a stressz növekedése miatt- az alvászavar és az állandó fáradékonyság, ingerültség. Az erős, folyamatos zaj, akár 8 évvel megrövidítheti a városi ember életét.
Budapest (Szófia és Barcelona után) a leglármásabb listán 3. helyen áll Európában. A zajszennyezettség (a légszennyezettség után) jelenleg a második legsúlyosabb környezetei probléma az európai nagyvárosokban.
És ez persze nemcsak az embert idegesíti. Egy madár sima erdei közegben 30 decibellel énekel, keresi a párját, védi a területét, kommunikál. A városban élő madarak –hát ezt a hangerőt nemigen hallanák. Így sokkal hangosabban és magasabb hangon kénytelenek beszélgetni. Kihasználnak minden olyan szünetet, amelyet a háttérzaj hirtelen lecsendesedése, megváltozása okoz.
Vagy ha egy rágcsálót csupán pár napig tesznek ki ugyanannak a zajnak, amit egy metrószerelvény vezetője akár évekig hallgat, akkor ez a rágcsáló hamarosan meghal.
Az ember számára 140 decibel hangerő már fizikai fájdalommal jár. Ehhez képest egy utasszállító repülőgép hangja 130 decibel körül mozog...
Hú, ez a sok infó jó pesszimista lett. Nem így terveztem. De azért használjatok füldugót és kiránduljatok ki az erdőbe olykor, ha hangos helyen éltek.
Don’t worry. A mi fajunknál csak 175 decibel okoz halált.
Tegnap éjjel olvastam. Mert persze bármit írok is a blogra, azért még mindig az olvasás a legjobb álomhozó program.
Szóval olvastam. Volna. De kis fejlámpám fényére -mert ugye a család mind a nagymatracon szundikál, így a kényelmes olvasólámpa használat abszolút kizárva. Lényeg, hogy... kis fejlámpám fényére annyi szúnyog gyűlt, hogy egyszerűen nem mehetett tovább.
Nem akartam kockáztatni. Mindenkit veszélybe sodortam volna. Ha becsukom az ablakot hőguta. Ha tovább égetem a villanyt szúnyogguta…
Így aztán feltaláltam (sötétben) minden nyári inszomniás leghőbb álmát, a szúnyogriasztó olvasólámpát.
Mondjuk kibocsátana fényt is meg szúnyogirtó bűzt is egyszerre. Nosza másnap rákerestem, van-e már ilyesmi. Örömmel jelentem, van! Elméletben. Szúnyogriasztó kompakt fénycső a neve. Csak sajnos aztán kiderül róla, hogy ’Nem létező termék’.
Van viszont mindenféle más őrültebbnél őrültebb kütyü.
-Elektromos teniszütő. Gondolom főleg harcos kedvű férfiaknak ajánlják, akik éjjel szúnyogokkal teniszeznének.
-Nőknek sokkal jobban állna egy szúnyogstop karkötő vagy egy csinos hálóruci, malária elleni textilből.
-Gyerekeknek katica, katica, matrica, matrica…
-Vagy elemes ultrahangos Helló Kitty kulcstartó, babaóra és társai. (Félreértés ne essék, ezek még mindig a szúnyogriasztó kategóriába tartoznak!)
-Elegáns fazon a kis sziréna is, ami fénnyel odacsábítja, majd ventilátorával beszippantja és szétzúzza a rovarokat.
-És persze a gyógynövények, illatgyertyák, sprayk, szukuk, házi kenőcsök.
-Valamint a szúnyogriasztó körömlakk. Na jó, ilyen nincs. Ez is egy tegnap éjjeli találmány.
Aztamindenit de sajnálom szegény szúnyogokat! Mindenki ellenük van, pedig én a gyengébb oldalán szoktam állni. Most hagyjak fel az éjjeli olvasással?!
forrás www.freedigitalphotos.net
Ez egy rövid laikus összefoglaló az alvás szakaszairól, csak hogy képben legyünk/legyek.
Az alvást tudományosan EEG-vel, (elektroenkefalográffal )szokták mérni. Ez az eszköz az agy sejtjeinek működése közben keletkező elektromosáram-változásokat erősíti fel és rajzolja hullámvonalakká. A teljes alvás 7-8 órájáról szokták felvenni a mintát.
A lefekvést követő jellemzően 2-10 perc elteltével megkezdődik a szendergés szakasza, ami úgy 5-6 percig tart. Ezt követi a felületes alvás szakasza, szintén nem hosszabb, mint 6-7 percig. Majd a középmély alvásba csöppenünk, és itt is maradunk kb. 15 percig. Végül elérünk a mély alvás fázisába, ami 30-40 percig tart. Ez összesen maximum egy óra. Mi történik ezután?
Hát elkezdünk visszafele haladni, ezúttal kicsit gyorsabban. Amikor rükvercben elérjük a szendergés szintjét, akkor nem felébredés, hanem egy különös gyors hullámú szakasz kezdődik, nagyon mély alvással, és nagyon gyors szemmozgással.
Ez az REM (rapid eye movemenet) szakasz, ahol leggyakrabban álmodunk. Különös (paradox szakasznak is nevezett) állomása ez alvásunknak. Nehezebben vagyunk ébreszthetőek, mint mély alvásban, ugyanakkor az EEG hullámai szerint egy ébredéshez közeli állapotban vagyunk. Az alvás mélyülése során az izomfeszültség folyamatosan csökken, de még a mély alvásban sem szűnik meg teljesen. Itt; az REM szakaszban azonban az izomzat feszültsége tényleg megszűnik, annak ellenére, hogy pont az REM-ben mozog sokat az ember. Paradox, nem mondom, paradox…
Az első álom (azaz REM)szakasz úgy 15 percig tarthat és ezzel lezárult egy alvásciklus. Kezdődhet megint minden elölről.
Egy éjszaka 4-6 alvássorozat jelentkezik. A reggelhez közeledve az alvás mélysége, illetve a mélyalvások hossza csökken, míg az REM szakaszok időtartalma és erőssége növekszik. Így az ébresztő többnyire már REM szakaszból csenget fel bennünket.
Forrás: Dr. Goldschmidt Dénes, Dr. Halász Péter: Alvás, álom, álmatlanság, 1983, Medicina, Bp.
A csendes este sokaknak az elmélyedés, imádság ideje is.
Adott Istenben való megnyugvás erőt ad és békésen lezárja a napot. Megköszönni, kérni, fohászkodni egy nálunk magasabb rendű lényhez szerintem nagyszerű dolog. Boldogok azok, akik tudnak hinni egy ilyen erőben.
Most nem feltétlen azt mondom, hogy imádkozz! Viszont éjjelente gondolkodni, szent szövegeket olvasgatni vallástól függetlenül is jó lehet.
Az ószövetségi zsoltárok különös, ősi imádságok. Őszinték, emberiek és szimbolikusak. A gyarlóság és a nemes lelkűség, a düh és a hála mind egyszerre van bennük jelen.
Így fényes és árnyékos/ nappalos és éjszakás/ sötét és világos zsoltár részleteket láthatsz itt…
Magukban semmit nem mondanak, inkább olyasmire valók, hogy megkezdj velük egy esti elmélkedést.
Amikor a nagycsaláddal nyaralunk, mindig viszünk magunkkal társast, kártyát, könyveket. Minden korosztálynak.
Ha véletlen egész héten át szakad az eső; a csinálós-színezős, együtt játszós dolgok bébiszitterként az asztalnál tartják a gyerekeket. A nagyoknak meg a közös éjjeli giga játékokhoz kell a kaszinó felszerelés.
És mi hurrá, hamarosan nyaralunk! Úgyhogy a kis unokatesóknak egy Budapest játékkal készülök. Éjjel persze. Amikor van idő. Nincs álom. Ajánlom!
Annyi az egész, hogy Budapestes képekből kivágok jellegzetes kockákat. Így lesznek kartonra felragasztott lyukas ablakos képeim-kereteim. Kiskártyán pedig a kivágott ablakok maguk vannak.
Az egyszerű föladat az lesz, hogy ki-ki kap 4 képkeretet. A lefordított kis ablakok közül kell sorban húzni, és bizakodni a szerencsében, hogy egy illeszkedőt kap ki az ember (gyereke). A szabályok még bizonytalanok. Majd kialakul, hogyan a legjobb.
Lehet ovisoknak játszaniuk, mert csak egy képkockát kell felismerni. Nehezítve pedig kisiskolásoknak is jó. Meg kell például mondani, mit ábrázol a kép, elmesélni az adott helyszínről egy személyes kalandot vagy dobókockával, csereberével bonyolítani a játék folyamatát.
Úgyhogy most Budapesttel telik az éjjel… Hátha nagyon hiányzik majd a nyaraláson...
Éjszaka Holdakat kell sütni! Esetleg Napokat. (Ha a hold-alak nem jön ki…)
Reggel már a nyári virágok alatt fogadhatja a friss citromos piskóta az ébredőket. Nálunk örültek. És a recept is tutti, csak már nem tudom honnan való…
Éjszakai citromos holdacskák
Hozzávalók tésztához:
20 dkg porcukor, 20 dkg liszt, 20 dkg vaj, 4 tojás, 1,5 citrom reszelt héja, vaniliás cukor, sütőpor
Hozzávalók sziruphoz:
15 dkg porcukor, 1,5 citrom leve
Elkészítés:
A hozzávalókat összekeverjük. (Először sárgája, cukor, majd liszt és a többi. Én a vajat olvasztva szoktam beletenni.) A 4 tojás felvert habját a végén kavarjuk a masszához.
Az egészet kivajazott, kilisztezett tepsiben öntjük. Előmelegített sütőben lassan arany barnára sütjük.
Ha kihűlt, akkor locsoljuk rá a citromos szirupot, ami finoman beszívódik és vékony ropogós réteget képez a tetején.
Eztán pogácsaszaggatóval félholdakat szaggatunk és már jöhetnek is a hétalvók reggelire!
forrás www.wikipedia.org
Megnéztétek a múltkor ajánlott filmet, a Leleményes Hugo-t azóta?
Ehhez kapcsolódik a filmben is megjelenő Georges Mélies alakja, aki az első filmstúdiót építtette a világon. Bűvész trükköket és vadul gesztikuláló színészeket alkalmazott újszerű néma filmjeiben. Maga Mélies is illuzionisták, festők, bohém művészek közt töltötte fiatalkorát.
Az 1920-as évekre teljesen tönkrement és egy pályaudvar játékárusaként tengette öreg napjait –mint tudjuk a Hugo-ból.
Ma este tehát utazzunk a Holdba, némán, fekete-fehéren. 1902-ben járunk ne feledjétek, és a filmtörténet legkorábbi sci-fijét láthatjátok:
forrás www.everystockphoto.com
Ki hogyan alszik jobban? Egyedül vagy párban?
Egy bécsi egyetem kutatói 8 fiatal párt vizsgáltak, 10 éjszakán keresztül. A férfiak is és a nők is egyöntetűen állították, hogy jobban alszanak párjukkal, mint egyedül!
(Igaz, a férfiaknál a mérhető értékek –stressz hormon szint, meg ilyenek- magasabbak voltak mint egyedül alvásnál… Nőknél ez nem volt jellemző, állítólag azért mert ők amúgy is hozzá vannak szokva a zaklatottabb alváshoz, menstruáció, terhesség, gyerek, stb… miatt)
De a lényeg, hogy szubjektíven mindenki úgy élte meg; jobb és pihentetőbb együtt aludni! (forrás)
Dr. Vida Zsuzsa neurológus és alvásszakértő szerint, mivel az ember alapvetően társas lény, aludni is jobban, gyógyítóbban tud társasan. (Feltéve persze, hogy a másik nem horkol, nem csikorgatja a fogát, és nem lopja a takarót…) (forrás)
Van is egy ’Akik utálnak egyedül aludni’ facebook oldal. Csekkoljátok!
Logikus gondolat az, hogy márcsak a közelség, a biztonság, a meleg miatt is jobban szeretünk másokkal aludni. Hiszen az emberi történelem nagy részében a családok együtt aludtak. Máig sok országban gyermekbántalmazásként tekintenek arra, ha a gyereket a szülői ágytól távol altatják. (forrás)
És tényleg, ha babaként megkérdeznének, hol akarok aludni 1. A cuki kütyükkel felszerelt kiságyban egy bezárt ajtajú szobában. 2. A többiekkel együtt egy jó nagy matracon. Hát nem lenne kérdés mit választanék.
Utolsó adalékként egy egyszerű tipp az alvászavar megszüntetésére: Járj közösségbe!
Furán hangzik, de például az időskori álmatlanság egyik okozója lehet a társas kapcsolatok beszűkülése és a magányos életmód. (forrás)
Úgyhogy íme a megoldás: beszélgess, keress programokat, találkozz emberekkel!
Ha teheted ne aludj egyedül és ne hagyj másokat se egyedül aludni :)
.jpg)
forrás www.zooszeged.hu
Garantáltan a legjobb program szürkületre.
Múltkor kint aludtunk éjszaka és a csendes borozgatás, beszélgetés, esti-mesélés közben a denevérek furcsa szögletes köreiket rótták felettünk a homályban. Eszünkbe jutott, hogy állítólag szeretik a mazsolát...
Miért is ne próbálnánk meg?! Nosza, került egy nagy marék mazsi. Pizsamástul, borospoharastul, mesekönyvestül felmentünk a legmagasabb elérhető pontra a közelben. Innen dobáltuk a sötétedő égre a mazsolákat. És a denevérek tényleg jöttek! És olykor tényleg elkapták!
Az egésznek annyira boldog hangulata lett. Hogy itt áll a kis család az estében. És békében, hangtalanul hajigál a cikázó denevéreknek.
A korai denevér (akiket mi is etettünk) mára szinte teljesen urbanizálódott, szóval a panelrengetegtől a külső kertvárosi kerületekig, Budapesten mindenhol megtalálható.
Úgyhogy próbáljátok ki! (Remélem, tényleg nem árt meg nekik a mazsola…)
Bár most beugrik egy kép ehhez az állatkertből is. Etetés volt, és a gyümölcsevő denevértömeg kitárt szárnnyal ugrott hasast a hatalmas, lapos gyümölcsöstálakra, hogy ki-ki felmarva súlyos adagját elrepüljön és biztonságban függeszkedve elmajszolja azt. Szívbemászó állatok.
És nem szívnak vért. Magyarországon… De még Dél-Amerikában is csak három faj. Azok meg úgy, hogy nyálukkal egyszerre fájdalomcsillapítót adagolnak az áldozatba. Hát nem kíméletesek, a drágák?
A Nemzetközi Denevér Éj alkalmából majd mesélek még róluk. Figyeld a blogot!
Jó etetést!
forrás www.guestlidted.blogspot.com
Szóval a zenéhez sem értek.
De van két őrült fickó, (hatvan felé járnak, mellesleg) akik 30 éve(!) zenélnek együtt. Szerintem nem tudnak hibázni. Amit csinálnak az jó. Nekem jó.
Beautiful Burnout a 2007-es (Oblivion with bells) albumukról. Hallgassátok szeretettel az éjszakátokhoz!
És ahogy a kisfiúnk mondaná: ’De ezt fel kell ám hangítani!’
Ez a szakmai szöveg pedig –ha érdekel- képet ad az Underworld sokszínűségéről.
„Hyde orrhangon előadott eszelős hangoskodásai, kántáló éneke, és megfejthetetlen szürreális-mágikus dada-szövegei, techno és house alapokra helyezett, lassan építkező, sokrétegű, hirtelen témaváltásokkal és úsztatásokkal operáló, Hyde gitárjátékával és a felismerhetetlenségig torzított-vagdosott emberi és zenei hangmintákkal átszőtt dal-kompozíció hibridek, melyek egyszerre a hetvenes évek art-rockjának mai elektronikus zenei megfelelői és bármelyik technoklubban bevethető parti-detonátorok.” (www.est.hu, Underworld: A Hundred Days Off, 2002.09.30)
forrás www.jimdenevan.com
Erről a fickóról már volt szó.
Nem mindennapi. Most hatalmas homok vásznakra festi múló műveit. Egy munka ahogyan elkészül és ahogyan eltűnik… A kettő közt talán látja valaki. Vagy senki. Mindegy is.
Mi köze az álmatlansághoz? Meglepetés az alvóknak!
Mert ha nyaralsz idén vízparton -Duna, Balaton, tenger- akkor azért!
Vagy ha nem, akkor meg azért! Tulajdonképpen megteszi bármi; egy homokozó a Városligetben, sóderkupac az építkezés előtt, betonparkoló esős napon, aszfaltkrétával…
Egy éjszakás alkotások.
Ha nem tudsz aludni, csak kimész adott helyszínre, botokkal, gereblyékkel, biciklivel, talicskával, krétával, stb felszerelkezve. És rajzolsz! Terv alapján/ terv nélkül, vicceset/ romantikusat, egyedül/ többen, gigantikusat/ kedves aprót.
Hajnalban, amikor az ébredők kinyitják a szemüket, még éppen látják a csodát! Az elmosódás, elhordás, elolvadás előtt.
Jól indulhat a napjuk! És a tied is! (Bármily álmosan...)
Ui: Magyar homokművészetről (mert az is van ám!) majd később, mert az igazi téli éjjekre való.
-És ha ma futni mennél?
-Igen, éjjel!
-Nem; nem egyedül!
-Nem; nem hosszú, csak 8 km.
-Gyorsan? Nem, dehogy kell gyorsan futni, örömfutás lesz, nem futóverseny. Mondhatnám amatőr kocogás.
-Hogy hol? A gyönyörű kivilágított városban! Pest megér egy estet.
-Ja, hogy a start hol lesz? Az a Vörösmarty téren a szobor mögött.
-Igen, igen nem sokára kezdődik; ma 22:00-kor van a gyülekező, 22:30-kor a rajt.
-Micsoda? Hogy szerinted ez nem poén, éjjel futni? Garantáltan poén, múltkor mindenki feketében futott, lopakodó ninja futás volt.
-Hát, nem, most nem tudom mi lesz a téma, de mindig kitalálnak valami őrületet.
-Máskor is lesz-e? Igen-igen, asszem minden hónap második péntek éjszakáján.
-Persze, még télen is, csak akkor 20:00-kor találkoznak.
-De, de, még az is lehet, hogy én is jövök.
-Hol nézz utána? A BÉF (Budapesti Éjszaki Futás) facebookján.
-Csak siess, mert mindjárt kezdődik! Rendben! Akkor ott!
