Mert van az úgy, hogy tud az ember éjjel aludni, csak éppen hajnali négykor már talpon van. Frissen, üdén, mintha csak délelőtt tíz lenne. A korai kelés ugyan együtt jár a hamarosan bekövetkező nappali fáradtsággal, de határozott előnyei is vannak.
Ilyenkor nyáron csendben szemlélhetjük a napfelkeltét ablakaink mögül. Már ha azok elég tiszták hozzá, hogy kilássunk rajtuk.
Ha meg nem…
Nincs is jobb alakalom, mint az ébredő Nap fényében, a békésen alvók között ablakot mosni!
Takarító mániásnak tűnhetek, pedig az vagyok. De aki nem az, az is kipróbálhatja, mert komolyan mondom: jó!
Reggeli meditációként sikálni, dörgölni egy puha ronggyal, ablaktisztítóval, langyos vízzel, a hűs szellőben egyensúlyozva a párkányon...
Aztán jöhet a reggeli kávé. Az átlátszó, ragyogó üvegen át szemlélve az induló életet. Vagy a szomszédokat...
És csak egy rövid adalék, mert én nem tudtam mi az az ablakjog. Valaha az 1848 utáni magyar kultúrában egy ház tulajdonosának joga volt a háza falán a szomszéd udvarára néző ablakot nyitnia. Sőt a szomszéd épületébe is ablakot vághatott! (A szomszéd meg persze falat emelhetett a tolakodó pillantások előtt, na de akkor is!!!)
