Nincs rosszabb, mint órákon át hánykolódni az ágyban, feszülten várva, hogy végre elaludj.
Hát ne aludj!
Kászálódj ki a párnák közül!
Élvezd az álmatlanságod!
Hogyan?
Itt találsz hozzá ötleteket!
Miért is ne?
Hiszen végre békében van időd! Hiszen egyedül jó!
Hiszen este jó!
Budapest és az éjszakai élet…
Méghozzá állatok éjszakai élete. Egeret marcangoló baglyok. Vörös vércsék és a tv adás. Nyestek és kukások. Hajnalban sepregető házmesterek.
Mert nincs is jobb altató, mint egy kedves, szép, lassú, ismeretterjesztő természetfilm elalvás előtt.
Hát épp csak arra ajánlom, hogy ha felkelsz éjjel és nem tudsz visszaaludni.
Néznél valamit. És nincs kedved gyilkolászós filmekkel felzaklatni magad, sem idióta sorozatokat nézni, sem tévét reklámokkal. Ja és ha nő vagy.
Szóval csak ebben az esetben, de ebben viszont szuper választás a Lora.
Szerelmes. Vakos. Mai magyaros. Zenés.
Nem fog fájni, mert nem túl mély. Nem fog felpörgetni, mert nem túl gyors. Semmi nem túl. Egyszerű. Sablonos. Kedves. Egyszer megéri.
És jó lesz utána aludni.
Tudom, hogy a chips egészségtelen, drága, hizlal, és különben is; alig van a zacskóban… Na de mit csináljak, ha én úgy szeretem?
Éjszakai filmezéshez főleg! A chips nekem esti luxus.
Azt hiszem gyerekkorból jön ez a mérhetetlen rajongás. Az iskola mellett volt egy kisbolt, alias ’faház’. (Micsoda lehúzás ment ott! Pont a gyerekeket becsapni azzal a sok baromsággal…)
Lényeg a lényeg: a ’faházban’ lehetett chipset kapni! Annak, akinek volt zsebpénze. Hát nekünk nem volt. Se zsebpénzünk. Se chipsünk.
Énekkaron viszont egy olyan lány mellett ültem szerdánként, aki szünetben vett magának chipset. Rendes volt; a maradékból mindig megkínált.
Olyankor aztán kimarkoltam egy jó adagot, és a felét kéjesen elmajszoltam –éneklés közben… Másik felét titkon a kötény(!)zsebembe süllyesztettem. Hogy vihessek haza a tesóimnak is. Megkóstolni, ugye, ki ne maradjanak már a jóból. (Hát igen, ilyen nagylelkű voltam valaha…)
Valahogy így szerettem meg örökre a chipset. A sósat, mert akkor még csak az volt. És a chipsen keresztül az éneklést:)
Felnőtt fejjel végre rájöttem, hogy lénygében ez a dolog annyira egyszerű és annyira elérhető.
Házi chips
Egy esti dózishoz csak két krumpli kell, olaj és só. Megpucolom a krumplit, lereszelem nagylyukú reszelőn. Közben már forrósodhat is az olaj. Kicsit kicsavarva a krumplit forró olajba dobom és 4 perc alatt saját chipsem van! Csodálatos!
Nem mondom, nem veszélytelen a művelet, mert fröcsög amikor megforgatom és büdös is lesz az egész lakás, de nekem megéri…
Hozzá – mert a chipstől szomjas lesz az ember- rózsás szedres szörpöt ittam múltkor.
Nem is lehetne nagyobb az ellentmondás. Durva, ropogós, egészségtelen chips és gyönyörű, kecses rózsa limonádé... De hát akad ilyen kontraszt az életben.
Rózsa-szeder-limonádé
Egy citromos limonádé aljába turmixoltam egy marék frissen szedett savanykás fekete szedret, és rózsaszirmos cukorral édesítettem.
A rózsás cukor különben a levenduláshoz hasonlóan készült.
Szóval ajánlom; éjszakai házi chips rózsa-szeder-limonádéval és filmmel.
A kombináció jó estét garantál.
„Mert micsoda a film? Mese és tapasztalás…”
A Mese
„Háromszéken máig úgy tudják, ha Tibetországból Csoma Sándor hazatér, ő lett volna egész Székelyföldön a király. Sokáig várták, vannak akik most is várják. Bizonyos, hogy mire megjárta volna a három világot ő lett a legokosabb ember aki valaha élt. Itt királyok lesték a szavát, innen és túl, sárkányok, lidércek, istenek, tündérek csodálták tudományát. Mindent tudott az égi és földi világról Ismerte a poklok legsötétebb zugát. Sokáig várták, vannak akik most is várják.” /csomafilm.hu/
Szemző Tibor kitalálta, Törőcsik Mari elmesélte, Roskó Gábor árnyfigurái játszottak, Sári László hozzátett.
És a Valóság
„…Több napig feküdt lázasan, míg végül 1842 április 11-én hajnalban a trópusi dzsungelben elkapott malária örökre véget vetett hosszú vándorlásának. Síremléke a dardzsilingi temetőben áll, a Himalája hegyeinek oldalában. Kitűzött célját nem sikerült elérnie, nem tudhatta meg, hogy az ujgurok, akikhez annyira hőn áhított eljutni, valójában egy török nyelvű nép, amelynek semmilyen szerepe nem volt a magyarság történetében. Kőrösi Csoma Sándor a magyar őshaza felfedezőjeként nem írhatta be magát a tudomány történetébe; úgy szerepel ott, mint egy ismeretlen kultúra feltárója, és egy új tudományág, a tibetisztika megalapítója. Így szerzett végül elismerést magának, s egy kicsit talán ezen keresztül az egész magyarságnak is.” /csoma.mta.hu/
Szemző Tibor: Az élet vendége. Nézzétek meg!
És ha már ma van az Eb-döntő…
akkor azt nézik ma éjjel férfiak, nők, gyerekek. Talán még én is. Kivételesen.
Iszom hozzá egy sört. Mert egy igazi jó meccshez jólesik. Különösen, hogy fejemben jár egy izgalmas, új világ. Sör világ.
Nemrégiben hallottam a Kossuth Rádión interjúkat, magyar házi/kézműves sörök szakértőivel. Nem jegyeztem meg kik voltak és milyen műsorokban, így nem igen tudom visszakeresni a részleteket.
A lényeg, hogy elbűvölt ez a fellendülőben levő, divatba jövő új piac. És persze az energia meg a lelkesedés, ahogyan a kérdezett sörmesterek a házi sör készítésének rejtelemiről, apróságairól, trükkjeiről és a magyar kézműves sörök elért sikereiről beszéltek.
Jó volna valami ilyesmi, lélekkel készült sört kortyolni a meccshez. De még ha az most nincs is; néhány lélekkel írt szöveg a sörökről akad. A Vonyarcvashegyi kézműves sörfesztivál, Folyékony Kenyér blogja/ Magyar Kézműves Sörök/ Magyar Házi Sörök.
Ha pedig mégsem nézitek a meccset, akkor lélekkel készült más néznivaló is kerül a korsó sör mellé.
Az örök klasszikus, fantasztikus, játékos, sörös… Hrabaltól.
(Én nem tudom mennyire legál, hogy fent van a youtube-on, de addig is...)
Sörgyári capriccio
forrás www.mozinezo.hu
Ez az éjjeli filmajánló tulajdonképpen most egy mese Scorsese-től. Egy hosszú és kedves történet a 30-as évek Párizsából egy árva kisfiúról, és a némafilmről, kitartásról, sorsról. Persze nem ennyire drasztikusan.
Ha tudod, ma éjjel nézd meg. És nem feltétlen azért mert annyira jó, hanem mert annyira esti…
A látvány, a hangulatok, a színek, a képek, amik lenyűgözőek. Óratorony, vonatsínek, pályaudvar, fém szerkezetek, fogaskerekek, kulcsok, robotok. Valahogy érzi az ember a pályaudvar füstjét, a fémek, olajozások illatát. Sötét, homályos bentek - havas kintek.
Így utólag visszagondolva, bennem az maradt meg a filmből, (ami különben nyilván nem igaz) hogy minden kék. Mintha a dolgok egy derengő türkiszes esti szürkületben történnének, valahol összekavarodva az időben.
