Én szeretek mosni. És teregetni is. Rázni az illatos ruhákat, teríteni, hajtogatni őket egymás mellé a szárítóra, színsorrendben. Szerintem ez jó dolog.
Ha nem kell kapkodni. De napközben mindig kell. Éjszaka viszont. Van idő.
Meg a karácsonyi nagymosásokat szeretem. Mikor mindennek jó szaga van. A függönynek. A kanapéhuzatnak. Az ágytakaróknak. A díszpárnáknak. Ez persze csak sok mosással valósítható meg. Évente egyszer. Vagy mégsem csak egyszer?
Ma éjjel? Egy nagymosás sorozat? Mert még a mosógép monoton megnyugtató zaját is szeretem hallgatni a csukott ajtókon át. Úgyhogy éjjel kimostam minden függönyt.
Nálunk gyönyörű fehér függönyök vannak. Nedvesen felcsiptetni őket a nyitott ablakok elé, bele a nyári éjszakába. Na, az jó. Rajta! Moss te is!
És miközben hallgatod a dörmögő mosógépet, nézegesd
Porkoláb Zsófia fotográfus ’Teregetési gyakorlatait’.
Vagy olvasgasd ezt -az ő írása /Mosás és teregetés hagyományai/ alapján készült- szemelvényt.
Rögtön azzal kell kezdenünk, hogy a régi magyar népi babonák szerint éjjel, napnyugta után nem lehet kiönteni a mosogatóvizet, vagy odakint hagyni a száradó ruhákat! Különösen nem a csecsemőkéit. A házban elholt lelek ugyanis sötétben a ház körül tanyázhatnak és ha kint hagyjuk a ruhát, akkor „eltapossák a gyermek álmát”. Remélem e hiedelem a függönyök és a kanapéhuzatok álmát nem érinti (mert az enyémek kint vannak.)
Amikor a mosás még kemény nagy munka volt, szigorú szabályok kötötték, hogy mikor nem lehet mosni. Halottak napján például. Mert aki ekkor mosott, annak a családnak halottai vizes ruhában kényszerültek járkálni a másvilágon.
Tilos volt mosni Nagypénteken is. Aki Nagypénteken mosott inget viselt, abba belecsapott a villám.
Karácsonytól Vízkeresztig szintén nem volt ajánlatos mosni, mert az ekkor padláson száradó ruhák a háziállatok halálát okozták.
Volt egy mondás is, miszerint „A Boldog Asszony haragszik, ha szombat este mosnak”. De ma nem szombat van. Nincs akadály…
Ja, és ha már belelendültél, vasalni is jó :)
