Nincs rosszabb, mint órákon át hánykolódni az ágyban, feszülten várva, hogy végre elaludj.
Hát ne aludj!
Kászálódj ki a párnák közül!
Élvezd az álmatlanságod!
Hogyan?
Itt találsz hozzá ötleteket!
Miért is ne?
Hiszen végre békében van időd! Hiszen egyedül jó!
Hiszen este jó!
Kell egy kis éjszakai fürdőzés. Mert anélkül nem lehet lezárni a nyarat.
A tavalyi volt az egyik legjobb. Egy hosszú táncos csúcs esküvő után részegen és kábán bandukoltunk hazafele a Balaton parton. Még holdfényben úsztunk be a víze, és kelő napfényben ki. Mesés.
Megéri csak egy éjjelre is leugrani mondjuk a Velencei tóhoz. Úszni egyet a csillagok alatt, aztán haza.
Különben tényleg nem lehet belekezdeni a vészesen közelgő őszbe.
Ki kell használni a nyár utolsó hétvégéjének éjjeleit! Úgyhogy ma is programajánló!
Fényfestészet. Interaktív nyitott műhelyek, galériák. Gyerek játszószigetek. Szabadtéri koncertek, színházi előadások. Éjjeli kézműves vásár. Gasztronómia. A csillagok alatt.
Na hol? Már megint Szentendrén!
Ennél többet is megtudhattok.
Ha elmentek.
Utolsó lehetőség a nyáron. Ki kell használni. Kell hozzá ugyan pénz.
Viszont nyerhetsz fényképezőgépet. Ha fotózol éjszaka.
A Vidámparkban! Ma éjjel fél kettőig nyitva!
És most komolyan: mikor dodzsemeztél utoljára? Vagy egyáltalán…
Nekem a legfrissebb emlékem a Vidámparkról kb. húsz éves. Ülünk az édesapámmal a régi fa hullámvasúton. Állatira félek, és állatira hányingerem van. De azért jó a papám kezébe kapaszkodni és mikor leértünk már büszke is vagyok magamra.
Lehet, hogy elviszem ma éjjel a Vidámparkba a Papámat. Itt az ideje, hogy kipróbáljam félek-e még.
És ha igen… Nagy szükségem lesz rá :)
Naná. Tűzijáték. Hol máshol lehetne az ember ma éjjel? Csak hát mindenhol nagy a tömeg…
Gyerekkorunkban egy tutti kis hangulatos helyről szoktuk volt nézni Budát és a színes rakétákat.
Innen. Valaha szeméttelep, ma egy ’bányának’ becézett üres telek. Ki lehet próbálni, de nem vagyok benne biztos, hogy most is olyan családias, mint volt.
Azelőtt mindenki jött a kisszékével, plédjeivel, sütijével. A legtöbb ember a környékről ismerte egymást. Csevegés. Tapsvihar. Ujjongás. Úgy szerettük! És mindig akadt ismerős felnőtt, aki a végén hazakísért minket, gyerekeket.
Ma más is van. 20:00-ig nyitva a Parlament. Meg persze egész nap megy a városban a banzáj.
Még csak annyi történeti adalék, hogy Kínában már a XII. században is tűzijátékoztak, a császár szülinapjára.
Magyarországon 1476-ban Mátyás király esküvőjén láthattunk először ilyesféle égi parádét. Jó rég...
A II. világháború után a tűzijátékozás állami monopóliummá lett és csak a rendszerváltás után lett újra privát lehetőség is.
Mindegy.
Most irány, csodálkozzunk rá az égre!
Megint alkotós, álomhozó papírmunka. Halak, tenger. De lehet más. Teszem azt: csillagok, éjszaka.
Szóval a képeslaphoz kell egy jó kis háttér.
A rajta tarkálló design elemekhez meg erős egyszínű karton és himzőfonalak.
Csak kivágod a kismintákat a színes kartonból (halakat, csillagokat, faleveleket, virágokat…). A kisminták széleit pedig finoman benyesegeted. Lehetőleg szimmetrikusan.
Ezekbe a bevágott csíkokba fűzöd a hímzőfonalat. A fonalsávok adják az erezetet.
Majd a kismintákat a nagy szép háttérre ragasztod. Ha szeretnéd cifrázni, akkor úgy ragaszd, hogy bevágod a hátteret és belebújtatod a kisminták egy-egy csücskét. Ekkor olyan mintha a halak (csillagok és a többiek…) épp csak előbukkannának a vízből (égboltból és egyéb közegeikből…).
Te jó Ég! Most nem tudom, hogy ez a képeslapkészítő leírás bármennyire érthető-e. Szóljatok ha nem!
