Egy velőt rázó sikoltás az éjszakai erdőben. Ezt követi a csapat összes tagjának oroszlánbőgés szerű ordítása, melybe ‘az ember önkéntelenül is beleremeg , ha először hallja.’ Ha ehhez hozzáképzeljük a holdfényben csillogó hatalmas citromsárga szemeket és a tünékeny éjszakai életmódot, akkor már nem lepődhetünk meg Carl von Linné névválasztásán.
A 18. század végén a kutató a madagaszkári félmajmokat a latin lemur szóval = szellem /a holtak lelke illette.
Lemuria (latin), egy római ünnep is volt májusban, amikor a holtak ártó szellemeit üldözték el maguk közül a családok.
Az ördögűzési rítusokkor ‘a háztartás fejének volt az a dolga, hogy éjfélkor felkeljen, mezítláb körbejárja a házat, fekete babot szórjon szét és kilencszer ismételje: „E babszemekkel felmentem magam és az enyéimet.” A ház lakói pedig, rézedényeket ütögetve, ezt ismételgették: „Atyáim és őseim szellemei, távozzatok.”’
Lemuria ezen felül sokak szerint egy Észak-Amerika és Ázsia közt elhelyezkedő elsüllyedt civilizáció, ‘Az őskontinens’. Szellem kontinens...
Ehhez képest szegény lemurok egyáltalán nem kísértetiesek. Békés, kedves állatok, akik annyira szociálisak, hogy törvény írja elő, hogy állatkertben kizárólag csoportosan tarthatóak.
A legnépszerűbb madagaszkári makik pedig riszálnak. Úgy is úgy is…
Forrás: Wildlife / Origo / Wikipédia / Magyar Elektronikus Könyvtár