Alvós Blog

Vérpettyes medvelepke. Hm...kísérteties.

Csak mert mostanában elleptek minket az éjjeli lepkék. (Persze, mert nyitott ablaknál vacsorázunk, díszkivilágítással…)

Szóval éjjelente amikor félálomban lekászálódom ők meg lustán, feketén felreppennek az orrom előtt. Hát azt nem szeretem. Holott szépek. Egy biológus pedig tavaly csupa izgalmasat mesélt az éjjeli lepkegyűjteményéről. És a fénycsapdás befogás kalandjairól.

Én ugyan  nem ajánlom, de inszomniásoknak -lássuk be- kiváló éjjeli elfoglaltság az éjjeli lepke vadászat. Sörben áztatott szivacs illatcsapdával. Például…  

De mondom, nálunk elég hozzá egy családi vacsora is. 

„Azt szeretem a legjobban, amikor a gyerekek lejönnek hozzám látogatóba. Már előző nap elkezdek készülődni, levágom a tyúkokat, szedek a kertben zöldségeket, begyúrom a tésztát.

A Fiam rengeteget tud enni, a jó zsíros, férfias ebédet kedveli.

A Menyem, szegény, folyton fogyókúrázik, neki külön diétás ebédet készítek.

A fiú unokám csak a husit szereti.

A kislány a "papilevest" és édességet minden mennyiségben, de csak ahogy a Nagyi csinálja…”

Ezt üzeni Erzsi Mama.

Mert én nem szoktam gyakran vendéglőbe járni, de ma megkezdődik a család oroszlánjainak születésnapsorozata.

Úgyhogy ünneplünk. Meglepetésezünk. Erzsi Mama Konyhájában. Hangulatos, kicsi, kerti/benti étterem a XI. kerületben.

Egy emlékezetes áfonyás, göngyölt húsos, mogyorós palacsintás estét töltöttem már itt. Korrekt. Egyszerű. Házias. Finom. Elég.

És ma még telihold is van! Kell ennél több egy jó kis éjjelhez? Boldog szülinapot!