Naná. Tűzijáték. Hol máshol lehetne az ember ma éjjel? Csak hát mindenhol nagy a tömeg…
Gyerekkorunkban egy tutti kis hangulatos helyről szoktuk volt nézni Budát és a színes rakétákat.
Innen. Valaha szeméttelep, ma egy ’bányának’ becézett üres telek. Ki lehet próbálni, de nem vagyok benne biztos, hogy most is olyan családias, mint volt.
Azelőtt mindenki jött a kisszékével, plédjeivel, sütijével. A legtöbb ember a környékről ismerte egymást. Csevegés. Tapsvihar. Ujjongás. Úgy szerettük! És mindig akadt ismerős felnőtt, aki a végén hazakísért minket, gyerekeket.
Ma más is van. 20:00-ig nyitva a Parlament. Meg persze egész nap megy a városban a banzáj.
Még csak annyi történeti adalék, hogy Kínában már a XII. században is tűzijátékoztak, a császár szülinapjára.
Magyarországon 1476-ban Mátyás király esküvőjén láthattunk először ilyesféle égi parádét. Jó rég...
A II. világháború után a tűzijátékozás állami monopóliummá lett és csak a rendszerváltás után lett újra privát lehetőség is.
Mindegy.
Most irány, csodálkozzunk rá az égre!