Nincs rosszabb, mint órákon át hánykolódni az ágyban, feszülten várva, hogy végre elaludj.
Hát ne aludj!
Kászálódj ki a párnák közül!
Élvezd az álmatlanságod!
Hogyan?
Itt találsz hozzá ötleteket!
Miért is ne?
Hiszen végre békében van időd! Hiszen egyedül jó!
Hiszen este jó!
Ajánlom szeretettel ’Az éjszaka hangjait’.
Magyarország legizgalmasabb állathangjai. Tanulós és izgalmas kommentárokkal. Éjszakai tevékenységek aláfestőjeként vagy gyerekekkel hallgatni elalváshoz. Kiváló.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnél beszerezhető.
Ha pedig az ember elmegy a székhelyükre, akkor sétáljon egyet a gyönyörűen felújított Jókai kertben is.
És persze látogassa meg a Jókai emlékszobát.
Vérpettyes medvelepke. Hm...kísérteties.
Csak mert mostanában elleptek minket az éjjeli lepkék. (Persze, mert nyitott ablaknál vacsorázunk, díszkivilágítással…)
Szóval éjjelente amikor félálomban lekászálódom ők meg lustán, feketén felreppennek az orrom előtt. Hát azt nem szeretem. Holott szépek. Egy biológus pedig tavaly csupa izgalmasat mesélt az éjjeli lepkegyűjteményéről. És a fénycsapdás befogás kalandjairól.
Én ugyan nem ajánlom, de inszomniásoknak -lássuk be- kiváló éjjeli elfoglaltság az éjjeli lepke vadászat. Sörben áztatott szivacs illatcsapdával. Például…
De mondom, nálunk elég hozzá egy családi vacsora is.
Egy velőt rázó sikoltás az éjszakai erdőben. Ezt követi a csapat összes tagjának oroszlánbőgés szerű ordítása, melybe ‘az ember önkéntelenül is beleremeg , ha először hallja.’ Ha ehhez hozzáképzeljük a holdfényben csillogó hatalmas citromsárga szemeket és a tünékeny éjszakai életmódot, akkor már nem lepődhetünk meg Carl von Linné névválasztásán.
A 18. század végén a kutató a madagaszkári félmajmokat a latin lemur szóval = szellem /a holtak lelke illette.
Lemuria (latin), egy római ünnep is volt májusban, amikor a holtak ártó szellemeit üldözték el maguk közül a családok.
Az ördögűzési rítusokkor ‘a háztartás fejének volt az a dolga, hogy éjfélkor felkeljen, mezítláb körbejárja a házat, fekete babot szórjon szét és kilencszer ismételje: „E babszemekkel felmentem magam és az enyéimet.” A ház lakói pedig, rézedényeket ütögetve, ezt ismételgették: „Atyáim és őseim szellemei, távozzatok.”’
Lemuria ezen felül sokak szerint egy Észak-Amerika és Ázsia közt elhelyezkedő elsüllyedt civilizáció, ‘Az őskontinens’. Szellem kontinens...
Ehhez képest szegény lemurok egyáltalán nem kísértetiesek. Békés, kedves állatok, akik annyira szociálisak, hogy törvény írja elő, hogy állatkertben kizárólag csoportosan tarthatóak.
A legnépszerűbb madagaszkári makik pedig riszálnak. Úgy is úgy is…
Forrás: Wildlife / Origo / Wikipédia / Magyar Elektronikus Könyvtár
Meghűlt bennem a vér. Betörők!
Csinálnom kell valamit! Lemenni a földszintre. Kiabálni. Rendőrséget hívni. Bármit, de mozdulnom kell végre! Valahogy meg kell védenem magunkat!
Pár másodpercig ültem így kábultan-éberen az ágyban. Aztán kezdett gyanús lenni a dolog.
Túl hangos ez a betörő. És kaparászik is. Fém hangokat ad ki. Mintha pont a fejem felett lenne. A kéményen át akar bejutni? És miért cikázik az ereszcsatornán oda-vissza, oda-vissza… Eltelt egy kis idő, míg azonosítottam kis házi betolakodónkat.
Másnap már fényképezőgéppel a kezemben aludtam. El ne mulasszam lekapni nektek az átokfajzatot álomrablót. De nem jött többet. Megérezte, hogy az Alvós nem alszik, lesben áll…
És még szolid vagyok, hogy csak fényképezni akarok. Mert a nyest szép állat meg minden, de így utána olvasva inkább jobban szeretném, ha nem nálunk lakna.
2 hónapos korában már vadászni tanul. Éjjel zsákmányolja eledelét; tojást, gyümölcsöt, rágcsálókat, békékat, madarakat… Utóbbiakat lefejezve tárolja lakhelyén, mert rohadt húst csak akkor eszik, ha muszáj. Amíg van friss, addig hozzájuk sem nyúl.
Függőlegesen is tud mászni és a legapróbb rés elég neki, hogy családostul beköltözzön egy padlásra. A 70-es évektől soha nem látott mértékben elszaporodott, sőt urbanizálódott őshonos ragadozó.
Emberre ugyan veszélytelen, én mégis azt remélem, hogy nem nálunk tanyázik és hogy csak szórakozni, udvarolni jár ide, így augusztus tájt. A nyest befogó –nyest szabadító blogon azt találtam a nyomokról, jelekről, hogy:
„A nyestek ürülék jellegzetesen görbült, nagyjából ceruzavastagságú, kb. 8 cm hosszúságú. A felhalmozott ürülék-kupacok mennyisége arányban van a terület látogatottságával, használtságával. A nyest, mint számos más vadállat, több búvóhelyet, váltva használ. A legtöbb ürülék az un. központi területén halmozódik fel, ahol a leggyakrabban pihen, rendszeresen táplálkozik, esetleg kölyköt nevel. Mozgáskörzetének, territóriumának határait viszonylag rendszeres távolságokban, többnyire kimagasló (pl. farönk, kő, lépcső), vagy feltűnő, a környezetétől elütő felületre helyezi (pl. járda, földön fekvő papírok), és vizeletével is jelöli.
Ha tehát egy-két darab hullatékot találunk a lábtörlőn, a kertben vagy tetőtérben, akkor még semmi aggodalomra nincs ok, de érdemes azonnal eltakarítani, kellemetlen szagokkal felüljelölni, ha szeretnénk kedvét szegni a későbbi látogatásoktól. Az viszont már rossz jel, ha a nyest vizelet lecsorog a plafonról, az álmennyezetről, ha több, frissen is jelzett ürülék-kupac szaga tölti be otthonunkat.
A nyestek talplenyomata jellegzetes, a macskákkal, kutyákkal és rókákkal ellentétben lábnyomaikon öt ujj lenyomata látható. A gyakran használt útvonalaikon karomnyomok, kopások figyelhetők meg.
A nyest nagyon változatos és esetenként -legalábbis az emberi fül és képzelet számára,- ijesztő hangokat tud adni. A magányosan kóborló állat akrobata, "ön-szórakozató" testgyakorlata során cincogó, nyafogó hangokat hallat, de minden képzeletet felülmúlhat a csoportosan kergetőző egyedek keltette hang-kavalkád.
Ilyet tapasztalhatunk a júliusi-augusztusi nász idején a rivalizáló hímek és a párok kergetőzése során, a kísérteties nyávogásszerű, nyújtottabb hangok a macskákhoz hasonlítható. A májustól együtt kóborló család, azaz a kölykeivel portyázó nőstény cincog, morog, nyávog, kaffog és mindent elmozdít a helyéről, ugrálnak, karmolnak, vetődnek. Hol a játékos, hol az agresszív viselkedést kísérő hangok ezek. “
forrás www.origo.hu
Az örök sötétség birodalmában, a tenger fenekén él Új-Zéland partjainál ez a meseszerű áttetsző halacska.
Négy szeme van és nagyon trükkös.
Fantasztikus technikát fejlesztett ki a vaksötétben látásra. ’Felső’ két szemével a halotthalványan beszűrődő felszíni napsugarakat (1000 méter távolságból!), ’alsó’ két szemével pedig más tengeri állatok által kibocsátott fényt hasznosítja.
Ezzel a kétirányú világossággal, a látottakat - mélytengeri halak között egyedülálló módon - éles képpé fókuszálja magának. Hisz ilyen sötétben a legenyhébb fény érzékelése is életfontosságú, akár a táplálék, akár a rá leselkedő ragadózók észlelése szempontjából. (forrás: origo.hu/tudomány)
Micsoda módszer! Mi; éjjel nem alvók, meg csak botorkálunk a monitorunk fénye mellett, hogy eljussunk egy bögre teáig…
Már tapogatózom is ki a konyhába. (Ó, bárcsak négy tükröcskés fénygyűjtő szemem lenne…)
.jpg)
forrás www.zooszeged.hu
Garantáltan a legjobb program szürkületre.
Múltkor kint aludtunk éjszaka és a csendes borozgatás, beszélgetés, esti-mesélés közben a denevérek furcsa szögletes köreiket rótták felettünk a homályban. Eszünkbe jutott, hogy állítólag szeretik a mazsolát...
Miért is ne próbálnánk meg?! Nosza, került egy nagy marék mazsi. Pizsamástul, borospoharastul, mesekönyvestül felmentünk a legmagasabb elérhető pontra a közelben. Innen dobáltuk a sötétedő égre a mazsolákat. És a denevérek tényleg jöttek! És olykor tényleg elkapták!
Az egésznek annyira boldog hangulata lett. Hogy itt áll a kis család az estében. És békében, hangtalanul hajigál a cikázó denevéreknek.
A korai denevér (akiket mi is etettünk) mára szinte teljesen urbanizálódott, szóval a panelrengetegtől a külső kertvárosi kerületekig, Budapesten mindenhol megtalálható.
Úgyhogy próbáljátok ki! (Remélem, tényleg nem árt meg nekik a mazsola…)
Bár most beugrik egy kép ehhez az állatkertből is. Etetés volt, és a gyümölcsevő denevértömeg kitárt szárnnyal ugrott hasast a hatalmas, lapos gyümölcsöstálakra, hogy ki-ki felmarva súlyos adagját elrepüljön és biztonságban függeszkedve elmajszolja azt. Szívbemászó állatok.
És nem szívnak vért. Magyarországon… De még Dél-Amerikában is csak három faj. Azok meg úgy, hogy nyálukkal egyszerre fájdalomcsillapítót adagolnak az áldozatba. Hát nem kíméletesek, a drágák?
A Nemzetközi Denevér Éj alkalmából majd mesélek még róluk. Figyeld a blogot!
Jó etetést!
forrás http://outstandinginthefield.com/follow-the-bus/blog/
Hát ez zseniális!
Tengerparton, hegytetőn, barlangban, kukoricaföldön, üvegházban, szőlősben… Kilométer hosszú fa asztalok kacskaringóznak a szabad ég alatt. Patyolatfehér vászonterítőkkel és különleges menüvel várják a vacsoravendégeket.
Én most csak ámulva tolmácsolom a hihetetlen ötletet, a gigantikus, organikus, éjjeli örömlakomákat.
A cél az, hogy az étkező ember ott egyen és abból egyen ahol az étel nő, ahol termesztik, gondozzák, tenyésztik, kifogják… Tiszteletadás a természet, az alapanyagok, a termesztőik, és az elkészítőik előtt.
A mezei lakomák során helyi hozzávalókat használva, helyi farmerekkel, helyi szakácsokkal ismerkedik az ünneplő sereg. Majd mindannyian együtt telepednek a kígyózó asztalokhoz, hogy élvezzék az áldomást; az evés, az együttlét, az éjszaka örömét.
Nem gyönyörű?
Nem csinálunk ilyet mi is, itthon, Magyarországon?
Ez egy videó linkje, hogy ők hogyan is...
forrás www.livingcolourgardens.co.uk
Na jó, beismerem. Ez nagyobb elszántságot igényel. Mert az nem elég, hogy feltápászkodsz a meleg, (amúgy-hajnalig-csak-hánykolódásra-csábító) ágyadból. Még ki is kell menned! De ha van kerted, vagy egy erkélyed, esetleg balkonládád akkor ne hagyd ki!
Kánikulás 40 fokban, az amúgy is sűrűre sikerült hétvégbe préselve kertészkedni, az nem flash. Bezzeg most! Lement a Nap, feljött a Hold. Van-e ideálisabb időpont ennél?
Kell egy fejlámpa, metszőolló, locsolókanna és máris kezdődhet az éjszakai kerti műszak. Locsolás/ elvirágzott bokrocskák csinosítása/ ültetés/ gyomlálás… Utóbbit nagy körültekintéssel érdemes végezni. A sötétség és a kótyagosság megtréfálhat. Nehogy aztán holnap ne találd a különc trópusi magoncaidat. Szintén nem javallom a fűkaszálást, láncfűrészelést, fahasogatást. Nemcsak biztonsági, rendészeti okokból sem.
Ha ennyire azért nem vagy hiperaktív, akkor csak gyönyörködj! Csillagfényben más a kert is, szerencsés vagy, ha részed lehet benne. Járj körbe, találd ki, hova ültethetnél még fehér virágokat, amik nappal ugyan elvesznek a színtobzódásában, de éjjel rikítnak, utat mutatnak.
Vagy ha tényleg huzamosan inszomniában szenvedsz, tervezz magadnak egy esti olvasó sarkot. Egy lugast. Puha párnás paddal, bolyhos takaróval, olvasó lampionnal, szúnyogűző mécsessel. Ültess köré éjszakai növényeket.
Az angyaltrombita mérgező bár, de meseszerű csüngő fehér harangjai éjjel illatoznak. A futó búbos lonc is sötétedés után ontja mézédes, függőséget okozó illatát. A törékeny kis éjjeli jázmin szintén varázslattal lengi körül ébren-levős kinti kuckód. A kedves estike balkonládába is eléldegél egy lakótelep harmadik emeleti ablakában és éjjeli illata garantáltan elhozza egy igazi kert hangulatát.
Rajta! Tiéd a világ!
forrás www.elfujtataszel.freeblog.hu
Tündérvilág.
Tényleg, mint egy romantikus mesefilmben.
Körülöttünk a sötét erdőben ott repkedtek az apró, fényes zöld bogarak. Tétován, lassan. Kihunyó majd újra éledő fénnyel milliónyi világító pont az éjszakában.
Mi meg andalgunk kézen fogva az álmos gyerekekkel az ösvényen, bámulva a szerelmes bogarak táncát.
Tegnap éjjel az Alcsúti Arborétumban voltunk.
Már csak vasárnapig lehet csodájára járni a rajzásnak, hiszen a szentjánsobogarak rövid, két hetes életében lassan vége felé közeledik a nászidőszak. Hamarosan lerakják petéiket, hogy újabb két évnyi lárvaállapot után, majd az új generáció hímei is így repkedhessenek, lucifer gázzal, villódzva, imponálva a fűben várakozó nőstények felett.
Mesés élmény. Ne hagyjátok ki! 21:00-től!
forrás www.pecs.lutheran.hu
Bakonybél eddig minden évben az első tavaszi zöld hangulatot, az ünnepet, a fényt, a medvehagymát jelentette számomra. Gyönyörű, csendes, szent hely a hegyek ölén. Már csak ezért a nyugalomért is érdemes elutazni ide olykor.
De most még az ég is kitárul Bakonybél felett. Most mieink lehetnek a csillagok is egy időre. Megépült a Pannon Csillagda. Nyit a Nemzetközi csillagos égbolt park :) A látogatóközpont igazi profi dolognak tűnik, legalábbis a laikus csillagszeretők számára.
Holnap, június 21. (És lám, most időben szólok!) csillagászati nap lesz Bakonybélben, reggel 9:00 től. Sok infó ugyan nem található róla, de talán ígyis-úgyis érdemes lenézni.
Íme egy drámai ízelítő a planetárium kínálatából:
forrás www.freedigitalphotos.net
Az aranyhalak álmodhatják azt, hogy kirepülnek az akváriumból, az oroszlánok, hogy üldözik őket, a csirkék, hogy zuhannak? Álmodnak, sőt alszanak az állatok egyáltalán? Vagy csak az embernek adatott meg, hogy álmodjon, álmodozzon?
Ilyesmi érdekelt és egy szuper, bár jó régi kis könyvben (Dr. Goldschmidt Dénes & Dr. Halász Péter: Alvás, álom, álmatlanság, 1983) találtam sok izgalmas feltételezést az állatok alvásával kapcsolatban.
Rögtön kiderült, hogy szegény aranyhalak még csak álmukban sem szabadulhatnak az akváriumból, mert alvásuk szakaszai, így például az álmodós szakasz, nem különülnek el egymástól, mint az embereknél.
A csirkék sem álmodhatnak túlzottan sokat, mert az REM fázisuk maximum 5 másodpercig tart. Ráadásul a madarak a békés álmodáshoz túl gyorsan kapcsolnak ébrenlét és alvás között. Egy bagoly például egy nap 227× is elalszik napközben. Persze csak rövid időkre, védekezve ezzel a módszerrel a lehetséges támadások ellen.
Az emlősök közül a hangyászsün példának okáért nem tud álmodni, alvásából hiányzik az REM szakasz. Tudósok feltételezték, hogy azért van ez így, mert látószerve fejletlen, így nem képes az álom látására. Csakhogy a vakond, aki szintén csenevész látási rendszerrel bír- már tud álmodni.
Gondolom, egy oroszlán könnyedén megálmodhatja, hogy üldözik őt, feltéve, hogy ilyen a normál életében is előfordult, hiszen a legtöbb emlős életük jellegzetes eseményeit bizonyítottan meg tudja álmodni (lapul, ugrik, vadászik…).
De ha így van, akkor ez vajon azt is jelenti egyben, hogy az emlősök tudatalattija ugyanúgy meg tudja szólítani őket? Van például tudatalattijuk? Ugrásnál, vadászatnál szimbolikusabb dolgokat is tudnak álmodni? Vagy mi, emberek túl komolyan vesszük magunkat, az álmokat, értelmezéseket és az egész alvás-álmodás nem egyéb, mint biológiai szükséglet, melynek funkcióját még nem pontosan ismerjük?
Ezek csak feldobott labdák, esti gondolkodnivalók, szösszenetek. Talán majd minden kérdés megválaszolására, kikutatására apránként sort kerítünk…
