forrás http://outstandinginthefield.com/follow-the-bus/blog/
Hát ez zseniális!
Tengerparton, hegytetőn, barlangban, kukoricaföldön, üvegházban, szőlősben… Kilométer hosszú fa asztalok kacskaringóznak a szabad ég alatt. Patyolatfehér vászonterítőkkel és különleges menüvel várják a vacsoravendégeket.
Én most csak ámulva tolmácsolom a hihetetlen ötletet, a gigantikus, organikus, éjjeli örömlakomákat.
A cél az, hogy az étkező ember ott egyen és abból egyen ahol az étel nő, ahol termesztik, gondozzák, tenyésztik, kifogják… Tiszteletadás a természet, az alapanyagok, a termesztőik, és az elkészítőik előtt.
A mezei lakomák során helyi hozzávalókat használva, helyi farmerekkel, helyi szakácsokkal ismerkedik az ünneplő sereg. Majd mindannyian együtt telepednek a kígyózó asztalokhoz, hogy élvezzék az áldomást; az evés, az együttlét, az éjszaka örömét.
Nem gyönyörű?
Nem csinálunk ilyet mi is, itthon, Magyarországon?
Ez egy videó linkje, hogy ők hogyan is...