forrás: www.everystockphoto.com
Mindenkinek voltak kedvenc meséi, nem? Olyanok, amik még felnőttebb korában is elvarázsolják.
Nekem ez egyik ilyen Andersen Bodzaanyókája.
Mert az úgy volt, hogy…
Ülünk a Papa körül a földön -mi hatan gyerekek- szedett-vedett pizsamákban, a jó meleg szobában, kint esik a hó. A szigorú lapozási szabályokat már a fürdőkádban felállítottuk. Így miközben hallgatjuk a bodzaillatú mesét, az ügyeletes lapozó feszülten várja, hogy elhangozzék a ’Lapozhatsz!’. Aki elmélázott a mesén és túl lassan reagált, attól el kellett, hogy vegyük a következő kör lapozási jogát. Kegyetlen volt akkoriban a világ, de annál gyönyörűbb a mese.
És a végén mindig hiába kérdeztük, hogy most álmodja-e a kisfiú az egészet, vagy valóság?
Jöjjön. Készíts egy bodzateát, kuckózz be, és mesélj magadnak… Mert egyedül is lehet ám elmélyedni, nemcsak tesókkal és papákkal…