Álomhozó éjjeli foglalkoztató. Ha nem tudsz aludni...
Alvós - Nem Alvós
Nincs rosszabb, mint órákon át hánykolódni az ágyban, feszülten várva, hogy végre elaludj. Hát ne aludj! Kászálódj ki a párnák közül! Élvezd az álmatlanságod! Hogyan? Itt találsz hozzá ötleteket! Miért is ne? Hiszen végre békében van időd! Hiszen egyedül jó! Hiszen este jó!
„Háromszéken máig úgy tudják, ha Tibetországból Csoma Sándor hazatér, ő lett volna egész Székelyföldön a király. Sokáig várták, vannak akik most is várják. Bizonyos, hogy mire megjárta volna a három világot ő lett a legokosabb ember aki valaha élt. Itt királyok lesték a szavát, innen és túl, sárkányok, lidércek, istenek, tündérek csodálták tudományát. Mindent tudott az égi és földi világról Ismerte a poklok legsötétebb zugát. Sokáig várták, vannak akik most is várják.” /csomafilm.hu/
Szemző Tibor kitalálta, Törőcsik Mari elmesélte, Roskó Gábor árnyfigurái játszottak, Sári László hozzátett.
És a Valóság
„…Több napig feküdt lázasan, míg végül 1842 április 11-én hajnalban a trópusi dzsungelben elkapott malária örökre véget vetett hosszú vándorlásának. Síremléke a dardzsilingi temetőben áll, a Himalája hegyeinek oldalában. Kitűzött célját nem sikerült elérnie, nem tudhatta meg, hogy az ujgurok, akikhez annyira hőn áhított eljutni, valójában egy török nyelvű nép, amelynek semmilyen szerepe nem volt a magyarság történetében. Kőrösi Csoma Sándor a magyar őshaza felfedezőjeként nem írhatta be magát a tudomány történetébe; úgy szerepel ott, mint egy ismeretlen kultúra feltárója, és egy új tudományág, a tibetisztika megalapítója. Így szerzett végül elismerést magának, s egy kicsit talán ezen keresztül az egész magyarságnak is.” /csoma.mta.hu/
Ehhez kapcsolódik a filmben is megjelenő Georges Mélies alakja, aki az első filmstúdiót építtette a világon. Bűvész trükköket és vadul gesztikuláló színészeket alkalmazott újszerű néma filmjeiben. Maga Mélies is illuzionisták, festők, bohém művészek közt töltötte fiatalkorát.
Az 1920-as évekre teljesen tönkrement és egy pályaudvar játékárusaként tengette öreg napjait –mint tudjuk a Hugo-ból.
Ma este tehát utazzunk a Holdba, némán, fekete-fehéren. 1902-ben járunk ne feledjétek, és a filmtörténet legkorábbi sci-fijét láthatjátok:
akkor azt nézik ma éjjel férfiak, nők, gyerekek. Talán még én is. Kivételesen.
Iszom hozzá egy sört. Mert egy igazi jó meccshez jólesik. Különösen, hogy fejemben jár egy izgalmas, új világ. Sör világ.
Nemrégiben hallottam a Kossuth Rádión interjúkat, magyar házi/kézműves sörök szakértőivel. Nem jegyeztem meg kik voltak és milyen műsorokban, így nem igen tudom visszakeresni a részleteket.
A lényeg, hogy elbűvölt ez a fellendülőben levő, divatba jövő új piac. És persze az energia meg a lelkesedés, ahogyan a kérdezett sörmesterek a házi sör készítésének rejtelemiről, apróságairól, trükkjeiről és a magyar kézműves sörök elért sikereiről beszéltek.
Ez az éjjeli filmajánló tulajdonképpen most egy mese Scorsese-től. Egy hosszú és kedves történet a 30-as évek Párizsából egy árva kisfiúról, és a némafilmről, kitartásról, sorsról. Persze nem ennyire drasztikusan.
Ha tudod, ma éjjel nézd meg. És nem feltétlen azért mert annyira jó, hanem mert annyira esti…
A látvány, a hangulatok, a színek, a képek, amik lenyűgözőek. Óratorony, vonatsínek, pályaudvar, fém szerkezetek, fogaskerekek, kulcsok, robotok. Valahogy érzi az ember a pályaudvar füstjét, a fémek, olajozások illatát. Sötét, homályos bentek - havas kintek.
Így utólag visszagondolva, bennem az maradt meg a filmből, (ami különben nyilván nem igaz) hogy minden kék. Mintha a dolgok egy derengő türkiszes esti szürkületben történnének, valahol összekavarodva az időben.