Alvós Blog

forrás www.elfujtataszel.freeblog.hu

Tündérvilág.

Tényleg, mint egy romantikus mesefilmben.

Körülöttünk a sötét erdőben ott repkedtek az apró, fényes zöld bogarak. Tétován, lassan. Kihunyó majd újra éledő fénnyel milliónyi világító pont az éjszakában.

Mi meg andalgunk kézen fogva az álmos gyerekekkel az ösvényen, bámulva a szerelmes bogarak táncát.

Tegnap éjjel az Alcsúti Arborétumban voltunk.

Már csak vasárnapig lehet csodájára járni a rajzásnak, hiszen a szentjánsobogarak rövid, két hetes életében lassan vége felé közeledik a nászidőszak. Hamarosan lerakják petéiket, hogy újabb két évnyi lárvaállapot után, majd az új generáció hímei is így repkedhessenek, lucifer gázzal, villódzva, imponálva a fűben várakozó nőstények felett.

Mesés élmény. Ne hagyjátok ki! 21:00-től!

forrás www.kozzi.com

Ez hülyén hangzik, de a bab altat. (Állítólag…)Tudományos magyarázata is van rá, persze.

Én abból annyit értek, hogy van egy tripofán nevű esszenciális (= az emberi szervezet nem állítja elő, így étellel kell bevinni) aminosav, ami nyugtató hatású. A tripofán valahogyan áttételesen (és gondolom pozitívan) hat a központi idegrendszer alvásciklust és hangulatot szabályozó részére.

És a jó hír: a bab is tartalmaz ilyen tripofánt! (Bízom benne, hogy a zöldbab is, mert...) Ma egy altató zöldbab salátával készültem!

Zöldbabsaláta

Hozzávalók:

500g zsenge zöldbab, 2 gerezd fokhagyma, 3 evőkanál olivaolaj, 3 evőkanál majonéz, egy kis mustár, bors, méz, citrom, petrezselyem

Elkészítése:

A zöldbab végeit le kell vágni, majd megmosni és megfőzni (nem sokáig csak ’roppanósan puhára’).

Eközben a szószt ki lehet keverni. Olivaolajat az összenyomott fokhagymával, sóval, borssal, kis citromlével, egy kanál mézzel, egy cseppnyi mustárral és a majonézzel  jól összedolgozni.

A főtt babot megforgatni a szósszal, majd petrezselymet, esetleg paradicsomot adni hozzá.

Vajas pirítóssal és reszelt sajttal a legjobb, könnyed vacsinak, altató pirulák helyett.

 Ui: Voltatok ma Bakonybélben?

forrás www.pecs.lutheran.hu 

Bakonybél eddig minden évben az első tavaszi zöld hangulatot, az ünnepet, a fényt, a medvehagymát jelentette számomra. Gyönyörű, csendes, szent hely a hegyek ölén. Már csak ezért a nyugalomért  is érdemes elutazni ide olykor.

De most még az ég is kitárul Bakonybél felett. Most mieink lehetnek a csillagok is egy időre. Megépült a Pannon Csillagda. Nyit a Nemzetközi csillagos égbolt park :) A látogatóközpont igazi profi dolognak tűnik, legalábbis a laikus csillagszeretők számára.

Holnap, június 21. (És lám, most időben szólok!) csillagászati nap lesz Bakonybélben, reggel 9:00 től. Sok infó ugyan nem található róla, de talán ígyis-úgyis érdemes lenézni.

Íme egy drámai ízelítő a planetárium kínálatából:

forrás www.freedigitalphotos.com

Ma éjjel kell papír, víz, ecset és vízfesték a szekrény mélyéről (a legvacakabb, régi általános iskolás is jó lesz).

Ugye beugrik gyerekkorodból, milyen élmény is az, amikor a színek összefolynak, egymásba olvadnak, és kiadnak valamit, amire nem is számítottál. Talán gyerekesnek vagy nőiesnek hangzik a mai program, de próbáld csak ki, meglátod, ezt mindenki élvezi! Semmi tétje az egésznek, csak alkoss, pihenj!

Mondjuk nagyjából kigondolhatod mi téma; egy hangulat, egy táj, egy tárgy, egy időjárás. De az is lehet, hogy csak úgy pacsálsz simán, békében.

A legjobb, ha egy vastag ecsettel előtte bevizezed a papírt. Aztán mehetsz rá a színekkel. Szétáradnak, szétfutnak, eggyé válnak, kis recés szélű foltokká alakulnak. Lehet velük mindenfélét csinálni; megdönteni, összefolyatni, megállítani a terjedésüket, lecsöpögtetni. Ha valami nagyon jó lett, fixálhatod a pillanatot egy hajszárítóval.

Nedvesen festeni mulatság. Mert minden mozgásban van, minden kiszámíthatatlan és el kell engedd a kontrollt, másként nem megy. Terápiás, ugye?

A végeredmény puha, lágy színű, sejtelmes derengésű kép. Lehet, hogy annyira jól sikerült, hogy kiteszed bekeretezve, vagy odaajándékozod a szerelmednek, vagy csinálsz belőle valamit, egy emlékkönyv borítót a kis unokahúgodnak például, vagy bármit.

Mert a színek örömöt okoznak. Az alkotás felszabadít. Én holnap éjjel is folytatom. Szép álmokat!

forrás www.freedigitalphotos.net

Az aranyhalak álmodhatják azt, hogy kirepülnek az akváriumból, az oroszlánok, hogy üldözik őket, a csirkék, hogy zuhannak? Álmodnak, sőt alszanak az állatok egyáltalán? Vagy csak az embernek adatott meg, hogy álmodjon, álmodozzon?

Ilyesmi érdekelt és egy szuper, bár jó régi kis könyvben (Dr. Goldschmidt Dénes & Dr. Halász Péter: Alvás, álom, álmatlanság, 1983) találtam sok izgalmas feltételezést az állatok alvásával kapcsolatban.

Rögtön kiderült, hogy szegény aranyhalak még csak álmukban sem szabadulhatnak az akváriumból, mert alvásuk szakaszai, így például az álmodós szakasz, nem különülnek el egymástól, mint az embereknél.

A csirkék sem álmodhatnak túlzottan sokat, mert az REM fázisuk maximum 5 másodpercig tart. Ráadásul a madarak a békés álmodáshoz túl gyorsan kapcsolnak ébrenlét és alvás között. Egy bagoly például egy nap 227× is elalszik napközben. Persze csak rövid időkre, védekezve ezzel a módszerrel a lehetséges támadások ellen.

Az emlősök közül a hangyászsün példának okáért nem tud álmodni, alvásából hiányzik az REM szakasz. Tudósok feltételezték, hogy azért van ez így, mert látószerve fejletlen, így nem képes az álom látására. Csakhogy a vakond, aki szintén csenevész látási rendszerrel bír- már tud álmodni.

Gondolom, egy oroszlán könnyedén megálmodhatja, hogy üldözik őt, feltéve, hogy ilyen a normál életében is előfordult, hiszen a legtöbb emlős életük jellegzetes eseményeit bizonyítottan meg tudja álmodni (lapul, ugrik, vadászik…).

De ha így van, akkor ez vajon azt is jelenti egyben, hogy az emlősök tudatalattija ugyanúgy meg tudja szólítani őket? Van például tudatalattijuk? Ugrásnál, vadászatnál szimbolikusabb dolgokat is tudnak álmodni? Vagy mi, emberek túl komolyan vesszük magunkat, az álmokat, értelmezéseket és az egész alvás-álmodás nem egyéb, mint biológiai szükséglet, melynek funkcióját még nem pontosan ismerjük?

Ezek csak feldobott labdák, esti gondolkodnivalók, szösszenetek. Talán majd minden kérdés megválaszolására, kikutatására apránként sort kerítünk…

forrás www.sxc.hu

Jó estét! Ha nem tudsz aludni, van egy csendes elmélázós ötletem mára.

A nyárhoz nyaralás jár. Így igazi a nyár. Tudom, hogy mindenki dolgozik és ha meg nem, akkor nincs pénze vagy ideje nincs vagy energiája nincs. Szóval nyaralás elleni kifogások akadnak bőven, mert valamiért mindig úgy érezzük, hogy mi azt igazán nem engedhetjük meg magunknak... Legalábbis nem olyan sokszor, hogy egy nyáron ne adj isten többször is kiruccanjunk. De azért ez fontos. Kizökkenni a hétköznapokból és élvezni a napot, a vizet, a koktélt, a természetet. (Ki mit élvez, ugye…) Szabadulj ki! Csak egy kicsit. Csak egy napra.

Arra gondoltam, hogy ez az éjszaka pont jó egy sűrített nyaralás megszervezéséhez. Még akkor is, ha nem szoktál. Utazni. Szervezni. Nyaralni.

-Én első körben kigondolnám mihez van kedvem. Milyen stílusú nyaraláshoz. Vízparti-olvasgatós, gondolkodós-elvonulós, kirándulós-természetjárós, bulizós-ivós, művelődős-városnézős, biciklizős-sportolós, gyerekek szórakoztatására valós, rokon-látogatós, wellnesezős-relaxálós, szervezett-utazási irodás, stb…?

-Aztán végig agyalnám azt is, hogy most éppen kikkel lenne legnagyobb kedvem menni. Egyedül? Szűkebb, tágabb családommal? Barátaimmal, ha igen, melyik baráti körömmel? Vagy csak egy emberrel, a párommal kettesben, netán egy régen látott jó baráttal? Esetleg ismeretlenekkel mennék szívesen, egy közösséggel, akár virtuális közösséggel akiket eddig csak a netről ismertem?

-Ha megvannak az irányvonalaim, végiglapoznám a naptáram, hogy mikor és mennyi időre tudnék nyaralni menni. Egy napra, korán keléssel későn érkezéssel, egy hétvégére pénteki indulással vasárnapi hazajövetellel, vagy jó pár napra, akár egy netán több hétre?

-Ekkor venném számba azt is, mennyi pénzem van és ehhez igazítanám a további terveket. Olcsó, egynapos, vonatos, szendvics vivős? Olcsó, de pár napos, sátorozós, tábortűzön főzős? Középkategóriás, kulcsos házas, kispanziós, autóval utazós? Rendes szállodás, egy-egy éttermi vacsival, nagy fagyizásokkal? Igazi luxus nyaralás, kényeztetéssel, akár repülővel?

Mindenféle nyaralás annyira jól tud esni, és annyira rosszul is el tud sülni. Ha te szervezed, szerintem sokkal valószínűbb, hogy jól érzed majd magad.

Na, én különben a gondolkodás ezen a pontján már kedvet is kaptam elhívni egy régi barátainkat gyerekestül a Zsámbéki medencébe egy spontán két napos sátras bicózásra. Valmi olyasmi útvonal jutott most eszembe, hogy Budakeszi talán vadasparkkal, Zsámbék templomrommal, Alcsútdoboz arborétum-nézéssel, Tabajd mezítlábas-parkozással, sok fagyi, sok sör, este szalonnasütés, csillagnézés, Etyek felé meg hazatérés, közben talán boros pincelátogatás, majd ahogy alakul. Ez az első vázlat, majd pontosabban is kidolgozom, de itt most csak egy közbevetés volt.

-Mert mi épp ott tartunk, hogy mindezek után lehet elkezdeni böngészni a netet, célállomás, utazás, szállás, programterv, egyéb érdekességek, akciók, stb… után. 

-És ha összeállt a szuper program a fejedben, akkor készíts egy szép hangulatos leírást, vagy szóban hívd meg mindazokat akiket szeretnéd, hogy jöjjenek.

-Aztán ha visszajeleznek, elkezdheted a valódi szervezést is, ha igényel a dolog egyáltalán ilyesmit (Egy Velence -tavi naphoz elég kinézni egy vonatot, és meghatározni a találkozó időpontját, de egy Gyulai welnesshétévégéhez már foglalni is kell, tovább most nem megyek, online repülőjegyfoglalás, utasbiztosítás….)

Lényeg a lényeg, ha csak egy napos is az a nyaralás, miért ne lennél most te a motor, a kezdeményező, a szervező. Nem áll sokból, akiket meghívsz boldogok lesznek (még ha nem is tudnak mind elmenni), és te csak jól érezheted magad! Végülis nyár van. Most örülj…

Már megint egy éjszakai programajánló következik a nem-alvóknak. Persze a Múzeumok Éjszakájáról van szó. Kihagyhatatlan, sokszínű! Nézegesd mi vonz legjobban.

Én hasraütés-szerűen egy programot választottam, a Hoppmúzeumot. Azért szimpatikus, mert a Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeumban minden korosztályhoz, minden kategóriában szólnak.

Korea arcai…

...és lesz ott gyerekeknek színes-feladatlapos tárlatvezetés (18:00),

...koreai ruhapróba és koreai játékok a kertben. (És itt nem utolsó a helyszín sem; tudjátok az a kedves zöld kertecske az Andrássyn.)

...lesz igazi tárlatvezetés nagyoknak (19:00),

...előadás a Remetekirályság 18.századi hagyományos kultúrájáról (20:00).

...végül lesz egy dél-koreai romantikus film, felnőtteknek; Miindo-Egy szépség portréja (21:00)

És még lesz annyi helyen annyi más… Kísértetvadászat a Labirintusban, a Mai Manó előtt kortárs fotóművészeti szabadtéri slideshow, gasztronómiai ínycsiklandozás a Széchényi Könyvtárban… Kalandra fel, én azt mondom!

forrás www.americaslibary.gov 

Szóljon ez mindazon potenciális zsenikhez, aki nehezen vagy keveset alszanak éjszakánként…

Thomas Alva Edison, a legendás éjjeli bagoly, a világ legtermékenyebb feltalálója. Éjjelente csupán 2-3 órát aludt! Maradék idejét a kísérletezésre, örök újrapróbálásokra fordította.

Amikor a Bell által használt telefon tökéletesítésén dolgozott (1877-ben), csak az éjszaka beálltával állt neki a munkának. Éjfélkor  ’ebédszünetet’ tartott, majd folytatta reggelig.

A sztorihoz tartozik, hogy Edison elég süket volt, így ezen feladat tesztelése (mármint a Bell féle készülék torz és gyenge hangjait erősebbé, tisztábbá, hangosabbá tenni) némi nehézségekbe ütközött. Edison ezért nem a fülét, hanem a fogát használta… A telefonvonalhoz kapcsolt mágnes ugyanis rezgett a fogai között, a rezgés áthaladt álkapocscsontjain, be fülének belső, egészséges részébe. Ilyenformán, állhatatosan, zúgó fejjel végzett el több száz éjszaki kísérletet.

Éjjeli bagolyságának voltak persze nappali hozadékai is. Alfred O. Tate, Edison egyik kollégája így emlékszik vissza: „Bárhol, bármikor és bármin tudott aludni. Egyszer láttam, amint a dolgozóasztalán alszik, s keze volt a párnája. Volt, hogy egy széken aludt, s a lábát az íróasztalon pihentette; máskor egy priccsen, teljesen felöltözve. ..Olyanról is tudok, amikor állva elaludt.” /forrás: Anna Sproule- Thomas A. Edison, Tálentum, 1993, 45.o/

Edison fantasztikus figura volt. Egyik öcsém 6 éves korában olyan szintű Edison fan volt, hogy csak a homemade ’I love Edison’ pólókban volt hajlandó járni. De megértem őt, tényleg. Edison igazi példakép, soha nem adta fel, mindig tovább és tovább és tovább csinálta.

A feltaláló gyerekkorában (állítólag) elég magányos volt. Sokat olvasott, testvérei jóval idősebbek voltak nála, ráadásul nem is hallott túl jól. De gyerekként (is) mindenbe beleütötte az orrát, mindenkit kérdésekkel árasztott el, mindent felfedezett maga körül.

8 évesen került iskolába, ahol a bezárt falak és nádpálcák között –nem meglepő módon- osztályutolsó(!) volt. Három hónapot húzott le így, majd egy veszekedést követően nem volt hajlandó visszatérni többé az iskolába. Otthon édesanyja, Nancy Edison tanítgatta, pontosabban bátorította a kíváncsiság és kísérletezés útján, konok, indulatos kisfiát. Edison 12 éves korától fogva dolgozott (közben kísérletezett persze).

Sikerét talán a távíró tökéletesítésével alapozta meg. Első nagy fizetését egy távíróberendezéseket gyártó üzemébe fektette, aholis szerelmes lett az egyik munkáslányba, a csendes, félénk, akkor 16 éves Mary Stilwellbe.

1871-ben karácsony napján összeházasodtak és a legenda szerint a házasságkötés után Edison egyenesen visszament a gyárba és ott is maradt éjfélig. (Szép kilátások egy friss feleségnek…) Három gyerekük született, de Edison a sok munkától és feltalálástól (fonográf 1878, izzólámpa 1879, világ első villanytelepe New York, 1882) nemigen tudott a gyerekeivel lenni.

Mary 13 közösen eltöltött év után meghalt, és két évvel rá Edison feleségül vette Mina Millert, akitől további három gyermeke született.

Edisont lassan kezdte elhagyni a szerencséje, 1890-ben például saját bányát nyitott New Jersy-ben, de vállalkozása csődbe jutott és két millió dollárt vesztett. „Nos, a pénz elveszett, de legalább jót szórakoztunk.” mondta flegmán Edison… 

1931-ben halt meg. A szép búcsúztató terv az volt, hogy kegyeletadásból , az ország gyásza jeléül mindenütt kapcsolják le a villanyt. (Lévén, hogy Edisonnak köszönhették mindezt.) De ezt már akkor sem lehetett megtenni a gépek, gyárak… miatt, hát csak egy ajánlat maradt, hogy aki gyászát szeretné kifejezni, az a nem létfontosságú villanyokat kapcsolja le otthonában.

Így történet, hogy 1931 október 21.-én szinte teljes sötétség borult az országra.

forrás: www.kozzi.com

Valaki -sok gyerekkel- nemrég fagyi receptért rimánkott egy levlistán, mert megunta, hogy csak Family Frostos jégkrémet vagy fagyasztott ivójoghurtot esznek a gyerkők… És de tényleg komolyan rájöttem! Nálunk is ez van!

Bármilyen halkan és bármilyen távol szólal is meg a Family Frost, már hozza is a lurkó a pénztárcát, rángatja az apja kezét, hogy akkor gyerünk fagyit venni.

Másik opció itt mifelénk a Sugár. A Sugár az egy remek kis kocsma az utca végén. Még billiárdasztal is van benne, ami most csak ezért fontos, mert amellé van odapréselve egy mélyhűtő. Ha minden kötél szakad, ebből szerezzük be a heti (napi…) muníciót. Múltkor –felnőtekkel!- az ózon sugárzásról beszélgettünk, mire a kis betyár felkapta a fejét, az addig elmélyült(nek tűnő) játékából: „Mama, miről beszéltek, megyünk Sugárba?!”

Összességében csak arra akarok kilyukadni, hogy íme itt ez az álmatlan nyári éjszaka, holnap meg jön a forró nyári nappal… Nem esne jól egy diós fagyi mondjuk holnap reggelire?

Gyerekeknek is persze -ha vannak- de méginkább nekünk, felnőtteknek, akik szerencsére –és talán ez az igazi (és egyetlen?) előnye a felnőttségnek- már mindent megtehetünk! Például egészséges műzli helyett fagyit nyalogathatunk reggelire! (Már amennyiben most nekiállunk megcsinálni...)

Diófagyi

Hozzávalók:

kb. 15 dkg darált dió
4 evőkanál kristálycukor
1/2 l tejszín (ha kicsit kevesebb a tejszín (pl. 3dl) akkor sincs baj)
1 tojás 

Elkészítés:

1.Darált diót 2 evőkanál cukorral megpirítani.

2.Tojás sárgáját 1 evőkanál cukorral kikeverni.

3.Tojás fehérjét 1 evőkanál cukorral habbá verni.

4.Tejszínt felverni.

5.(Amikor kihűlt) a cukros diót a cukros sárgájával összekeverni.

6.A diós masszát a habokkal összekeverni.

7. Mélyhűtőbe betenni.

Ez D. minimál receptje, sallangok nélkül.

Ezt lehet még cifrázni (rum,dió helyett: mák,eper, lime, csokidarabok, ∞)

Így már megéri lefeküdni és elaludni, vár a reggel(i)!

forrás www.mozinezo.hu

Ez az éjjeli filmajánló tulajdonképpen most egy mese Scorsese-től. Egy hosszú és kedves történet a 30-as évek Párizsából egy árva kisfiúról, és a némafilmről, kitartásról, sorsról. Persze nem ennyire drasztikusan.

Ha tudod, ma éjjel nézd meg. És nem feltétlen azért mert annyira jó, hanem mert annyira esti…

A látvány, a hangulatok, a színek, a képek, amik lenyűgözőek. Óratorony, vonatsínek, pályaudvar, fém szerkezetek, fogaskerekek, kulcsok, robotok. Valahogy érzi az ember a pályaudvar füstjét, a fémek, olajozások illatát. Sötét, homályos bentek - havas kintek.

Így utólag visszagondolva, bennem az maradt meg a filmből, (ami különben nyilván nem igaz) hogy minden kék. Mintha a dolgok egy derengő türkiszes esti szürkületben történnének, valahol összekavarodva az időben.

Sokszor éjjel  jutnak eszembe azok a fura, nosztalgikus történetek, amiket a nagycsaládi ebédeken hallok az öregektől…  Biztos ismeritek ezeket a fajta nagyzolós régi legendákat.

Nálunk kering például egy Loire menti kastély híre, ami a családunké. Is lehetne…, mert a kitudja hányadik felmenőm ott volt szolgáló, és a kastély asszonya állítólag úgy szerette őt, hogy neki ajándékozta birtokot, szőröstűl-bőröstűl.

De vannak frissebb, kézzelfoghatóbb (hogy mást ne mondjak; bizonyíthatóbb) történetek is. Ilyen nagyapám sivatagi küldetése Szaúd-Arábiában, ahol egy hercegi család fogadta őt be, vagy egyik édes kedves, csörögefánkot sütő dédanyám menyasszonyszöktetős sztorija, vagy konkrétan egy napló Budapest ostromáról, egyik dédapám hagyatékából.

Ezek már igazán közeliek és olykor szívszorító nyomok a múltból. És ilyenkor eszembe jut, hogy mennyi mindent nem tudok, mennyi mindent nem értek a saját családommal kapcsolatban, mennyire nem áll össze a fejemben a puzzle; hogy ki, mikor és kinek a kije és hogyan is lehetett…

De most itt az egész éjszaka, hogy ezen gondolkodjunk. Családon, családfán, családfakutatáson. Miért ne kezdjünk rögtön most bele egy kis áskálódásba? Hiszen mindenkinek van múltja.

Első lépésben összeszedhetjük egy nagy hálózatba, hogy kiket ismerünk. Ha a dédanyáink leánykori nevét sem tudjuk, írjunk egy listát, hogy kit kell róla megkérdezni, hol kéne utánajárni. Tervezzük el kikkel és mikor kéne interjúzni ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a nevek, kapcsolatok, élettörténetek kiderítéséhez. Hatalmas papírokon lehet vázolni a családi szövevényeket, kis buborékokban melléírni adott személy legjobb sztoriját… És ezek még csak ma estére, a legminimálisabb lépések, kiindulva mindabból, amit már tudunk a családodról.

Persze attól függően, hogy mi a cél, ezt a végtelenségig fokozhatjuk (illetve Ádámig és Éváig.) Lehet ebből a ma esti gondolatkalandból például egy ajándék. Egy gyönyörűen megrajzolt, szórakoztató családrajz, fényképekkel, a nagyi örömére. Kikerekedhet belőle az is, hogy izgalmas, sosem hallott, sosem sejtett családi titkokra esetleg konkrét örökségekre bukkanunk. Lehet, hogy ma elkezdesz egy egész életedre kiterjedő hobbit, és igazán alapos történelmi családfakutatásba fogsz, levéltárba járkálással, régi falvak felkeresésével, külföldi utazásokkal. (Ha így volna, íme egy kis professzionális segítség.)

De a legjobb az egészebn szerintem mégis az, hogy a még élő családtagokkal is szorosabbra fűzöd a kapcsolatod. Ha komolyan, vagy csak kicsit is komolyan gondolod a családfarajzolgatást, nem kerülheted el, hogy mindenkit megkérdezz.

A sokat beszélő, inkább visszataszító, öregszagú nagy-nagynéniről még a végén kiderül, hogy jófej és igazán vagány csaj volt lánykorában. Idősebb testvéreid emlékezhetnek, vagy máshogy emlékezhetnek olyasmire, amire te nem. Saját anyádról tudhatsz meg régi romantikus szerelmi történeteket. Igazából mindenki szeret mesélni.

Neked csak jól kell hallgatnod ahhoz, hogy a múlt formát öltsön előtted. És ha összeállt benned valami, oszd meg a többiekkel. Szervezz a rokonságnak ’Hol tartok családunk őseinek felkutatásában?’ vacsorákat. Játszd le nekik egy-egy rokon történeteit (már ha felvetted a beszélgetéseket).

Vagy találj ki bármit, mert ez mindenképpen annyira jó: együtt lenni a családdal, tartozni valahova, a közös eredetről kutatni, önmagadról kutatni!

forrás www.freedigitalphoto.net

Nem tudsz elaludni? Számolj bárányokat!

De nem, most komolyan!

A metódus az volna, hogy elképzelsz sok puha fehér pamacsos bárányt egy harsogóan zöld réten. Majd elképzeled magadat, kucsmában, bottal, pulival (esetleg egyéb kiegészítőkkel, teszem azt:  hagyma, szalonna, butykos!) mint pásztort. 

A bárányok rengetegen vannak, és neked az egész nyájat meg kell számolnod. Az angolszász kultúrában kerítésen ugrálnak át egyesével, hogy megkönnyítsék neked a számolást, de nálunk Magyarországon, nem tudom, hogy csinálnak-e ilyet. Mindegy, te csak számolj és számolj és számolj, és számolj… Míg végül el nem alszol.

Azon töprengtem, honnan jön ez a hülyeség. (Ami talán nem is olyan hülyeség, mint elsőre gondolnánk…)

Arra jutottam, hogy –ahogyan a vezetett relaxációkban is- egy élénk, de nem túl élénk képet kell vizualizálnod, és így lekötöd az elméd ennek a képnek a megteremtésével. Aztán folyamatosan fenntartod a figyelmed azzal, hogy számolsz. A számlálgatás elég monoton tevékenység ahhoz, hogy el tudj aludni, sőt annyira unalmas, hogy inkább alszol, mint tovább számolsz. Ugyanakkor elég nagy figyelmet igényel (persze, mert a bárányok szerte-szét rohangálnak) ahhoz, hogy másra viszont ne tudj fókuszálni.

Talán valami ilyesmi a magyarázat. Szerintetek?

De akkor még mindig itt a kérdés: Miért bárány?

Azért, mert a bárány tenyésztés mindig szorosan hozzátartozott az európai népek kultúrájához, és mert valóban meg kellett őket számolni olykor? És igaz, ami igaz, ha láttál már birka nyájat, el tudod képzelni, hogy nem lehetett könnyű pontosan megszámolni őket.

Vagy még az is felmerülhet kiegészítő magyarázatként, hogy a katolikus Európában, jó pásztorokként mi is számolgatjuk a báránykáinkat, ahogy Jézus sem hagyott egyet sem elkószálni.

Vagy mindkettő. Vagy egyik sem. Vagy végül is tök mindegy, hülyeség az egész.

Csak ki kell egyszer próbálni, működik-e taktika és kész!

Mondjuk kipróbálod ma éjjel?

forrás: www.soharoza.hu 

Ha már felébredtél, hallgasd meg:

Ezt az altatós hangulatú improvizációs zenét.

Ők a Soharóza, egy abszurd, szuper csapat, akik előző életükben kórusnak nevezték volna magukat, de most, most, most..ö… nem tudom.Valamiféle kísérleti énekegyüttes, káosztól a zenéig, egyes hangoktól a dallamokig.

Nekem az tetszik legjobban, ahogy bennük és benne van az egész folyamban az alkotás, ahogy érzed, hogy összeáll, hogy valamiből lesz egy másik, jobb, egységesebb, egészebb valami. Iszonyatos erővel átjön a közös éneklés öröme. És mi másról szólhat a zene, úgy igazán?

Szóval őrületes amit csinálnak, és őrületesek ők is. Őrületesen jók. Extrémek. De elég a szövegből, itt olvashatsz róluk és a fellépéseikről bővebben.

És –de ez nem reklám, csak mert olyan különcül izgalmasak- megjelent az első albumuk is. Oké, igaz, ez nem olyan éjszakai andalító hangulat (hanem pont az ellenkezője) de ha már úgyis itt tartunk, te meg már úgyis ébren vagy...

Későn szólok, de ma éjjel menj el!

Úgysem tudsz aludni, nemigaz? Köss egy pulcsit a derekadra, tedd el a pénztárcád, bérleted, szedelőzködj, indulj! De komolyan! Még pont odaérsz!

Európai Irodalom Éjszakája, igazi éjjeli baglyoknak, a Belvárosban! Ma este 18 ország, 18 mű, 18 helyszín. A TÁP színházzal, fél óránként.

Mit szólnál:

-betekintő az Olasz Intézetbe, régi parlamentünkbe egy kis olasz történettel fűszerezve,  

-a felújított Március 15. tér forgószékeiből hallgatni a felolvasást

-esetleg Gerber Pál festőművész műtermében ücsörögve ismerkedni egy kortárs német írónő novellájával?

Annyira jó prorgramok! Tudom, így még zavarosan hangzik, gyorsan nézd meg ezt és aztán fuss a buszhoz!

Pont az olyan nyitott de kortársirodalmitudatlan laikusoknak lett ez a MargóFeszt kitalálva, mint amilyen én vagyok.

És nem csak az Európai Irodalom Éjszakája van ezekben a napokban, hanem más irodalmi szuperőrületek is, kocsmakvíz Buda és Pest közt, rendhagyó tárlatvezetések, kis éji irodalomtúra a bérház mélyén, szöveghullám a Dunánál, meg ilyenek:

forrás: www.everystockphoto.com

Mindenkinek voltak kedvenc meséi, nem? Olyanok, amik még felnőttebb korában is elvarázsolják.

Nekem ez egyik ilyen Andersen Bodzaanyókája.

Mert az úgy volt, hogy…

Ülünk a Papa körül a földön -mi hatan gyerekek- szedett-vedett pizsamákban, a jó meleg szobában, kint esik a hó. A szigorú lapozási szabályokat már a fürdőkádban felállítottuk. Így miközben hallgatjuk a bodzaillatú mesét, az ügyeletes lapozó feszülten várja, hogy elhangozzék a ’Lapozhatsz!’. Aki elmélázott a mesén és túl lassan reagált, attól el kellett, hogy vegyük a következő kör lapozási jogát. Kegyetlen volt akkoriban a világ, de annál gyönyörűbb a mese.

És a végén mindig hiába kérdeztük, hogy most álmodja-e a kisfiú az egészet, vagy valóság?

Jöjjön. Készíts egy bodzateát, kuckózz be, és mesélj magadnak… Mert egyedül is lehet ám elmélyedni, nemcsak tesókkal és papákkal…

forrás: www.everystockphoto.com

Nincs rosszabb, mint órákon át hánykolódni az ágyban, feszülten várva, hogy végre elaludj. Hát ne aludj! Kászálódj ki a párnák közül, kelj fel és élvezd az álmatlanságod!

Hogyan? Itt találsz hozzá ötleteket!

Ide gyűjtöm nektek a bóbiskolós, meditatív 

alkotni-

gondolkodni-

tenni-

enni-

nézni-

és hallgatni-valókat éjszakára!

 Miért ne? Hiszen végre van békében időd! Hiszen egyedül jó! Hiszen este jó!

 Álomhozó éjjeli foglalkoztató. Ha nem tudsz aludni...

Kontakt: alvos.blog.hu@gmail.com